Jazz Brut 0002 [Q-Sounds Recording – JBLP0002]

A relative kis francia lemezkiadó és az alacsony példányszám ellenére (200 db), nagy izgalom alakult ki bennem, hogy ajánlhatom nektek ezt a JAZZ BRUT 0002-es névre hallgató kiadványt.Természetesen megint a lemezboltban fedeztük fel hanganyagot, ami első hallgatásra elvarázsolt, és egyből tudtam, hogy erről fogok majd beszámolni nektek. Túl sok háttérinformáció most sem található, és ez nekem már túl gyanús...Szinte már az az érzésem, hogy saját magadnak kell megtalálnod a "zeneóceánban" azt ami téged elbűvölhet.Természetesen meg a hozzá tartozó információhiányban, majd segítenek a magamfajta lelkes zeneszeretők. Legbeszédesebb információs halmaz talán a lemezboritó, onnan lehet elindulni, kibontani a szálakat. A francia Q-Sounds Recording egy új alsorozattal próbálkozott 2024-ben, és akkor azt a célt tűzték ki a kiadón belül, hogy az improvizált zenékre fekteknek egy komolyabb hangsúlyt.. A "JAZZ BRUT" sorozat minden egyes albuma teret ad majd egy olyan felvételi, rögzítési metódusnak, amelyen a zenészek hierarchia nélkül gyűlnek össze, és így megkérdőjelezik a szólista helyét a jazzben. A kiadó oldalán lehet ezt mottót megtalálni: 

"A JAZZ BRUT AZ A JAZZNEK, AMI AZ ART BRUT A MŰVÉSZETNEK: JAZZ NEM SZAKÉRTŐKTŐL, NEM JAZZ TAGOKTÓL"

A kiadó 9 zenésze, tehát összegyúlt egy időben, egy térben a CXVIII stúdióban, és egy improvizációs közös zenei élményben utaztak Johnny Hammond jazz-funk ritmusaival,  François de Roubaix és Ennio Morricone nyomdokain lépkedve. A 9 tagból megemlítenék most 4 zenészt, akik persze közös zenekarokban játszanak ( The Supertights, Principles Of Joy ) így teszik könyebbé az egész kölcsönhatást. Jean-Baptiste Harysson (basszusgitár), Jérôme Makles (gitár, Balafon, ütös szekció), Ludovic Bors (kiadóvezető! és fuvola), Loïc Betems (gitár, dob) Minidkét oldalon 3-3 felvétel van, ami pont tökéletes számomra, mert mind a rádióban, mind bármilyen háttérzenés közegben van létjogosultsága.

Könnyed fuvolás / fender rhodes-os darabbal van felütve azon zenei utazásunk kezdete (Love Is The Way), amely kiválóan elhelyezi bennünk a további kiváncsiságot. A2-es felvétel (Echoes Of A Spiritual Place) már szigorúbb, mondhatni dob-gitár hangsúlyos, groove-os hatásokkal bír, aztán a megszólaló fúvosok lazítanak a feszességen. A 3. trekk (There Is No Hell Below, We Already Live In Hell) már majdnem jazzszerű tánczene, kissé tört ütemképlettel, filmzenés billentyű futamokkal.Megfordítva a korongot a "Labyrinth" című muzsikával jön szembe a francia filművészet jópár becses darabja. B2-es darab (Ancestors) alapja inkább az afroamerikai jazzfunk felé viiszi a hangsúlyt, egészen a jellegzetes francia billentyű hangzásig, kiváló fúzió sikeredett ezáltal. Zárófelvétel (Show Me The Cage) egy nyugvópontra került harmónia hatását kelti bennem, ami inkább egy jazz sztenderdre hajaz, ami így le is kerekíti ezt a meseszép improvizációs gyakorlatot. 

(természetesen fel is iratkoztam a hírlevelükre, mert nem szeretnék lemaradni a JAZZ BRUT 0003-ról)                                                                        10/10

The Olympians - In Search Of A Revival [Daptone Records – DAP-083]

 

Nagyon érdekes az Olympians zenekar evolúciós utacskája. Az azóta már megszűnt (esetleg csak szünetelő?) Truth & Soul kiadónál, két kislemez után (2008-2009) 10 év várakozás után jelent meg az első nagylemezük, -Olympians címmel, 2016-ban. Immáron az egyedi -nagyzenekari hatású, funk-soul-afrobeatre szakosodott Daptone kiadónálnál. Az ajánló matricán, felhívják a figyelmet, hogy David Axelrod rajongók figyelem! (ti vagytok a célcsoport!...és ez tényleg nem valótlan reklámszöveg, hanem teljesen realista megállapítás) Supergroup volt ez a javából, az akkori menő funk és afrobeat zenekarok zenészeiből állt össze: Toby Pazner (billentyű,vibrafon, zenekarvezető) Aaron Johnson (harsona-Antibalas and El Michels Affair), Dave Guy (trombita-Dap Kings Horn Section, El Michels Affair, Menahan Street Band, The Budos Band) Leon Michels (multi-instrumentalist és zenekar vezetője az El Michels Affair-nek, The Arcs, Lee Fields, El Michels Affair) Nicholas Movshon (basszusgitár-The Arcs, Lee Fields, El Michels Affair) Homer Steinweiss (dob-The Dap-Kings, The Arcs) , Michael Leonhart (trombita-a Steely Dan zenei igazgatója) , Neal Sugarman (szaxofon-The Dap-Kings, Sugarman 3) , Evan Pazner (dob-Lee Fields).

Nyilván ezen zenei projekt, túlnyomórészt háttérbe lehetett szorítva, hiszen a zenészeknek és a kiadónak, mindíg volt fontosabb "dolguk, kiadványuk"...Menahan Street Band, Budos Band, Sharon Jones & The Dap Kings, évenként-két évenként albumokkal rukkoltak elő, és nyilván ezeket különböző turnékon prezentálták is, és évekig itt volt tehát a főfókusz. No de eljött 2026 ! (-az ő évük-) mert ezt az "elnyomást" nem lehet sokáig tartani a kiadóvezetőknek, és ha már a korábban említett húzónevekben összeért a közös munka újbóli lehetősége, akkor miért ne művészkedhetnének, egy újabb sorlemez erejéig? Természetesen érettebb a produkció, a mostanság divatos cinematic életérzés van, a zenészek száma meg csak folyamatosan gyarapodik...Mindkét korong oldalán egy zseniális intró (két részben) a felvezető barázda futam. A Menahen Street Band és a Budos Band fúzióját kell itt elképzelni, a kedves hallgatóságnak, ami nem egy rossz kombináció, valljuk ezt be. Sok fúvós, kellő számú ütős szekció, vonóskavalkád, és ezt mind a funk stílusjegyek közepette (szinte helyettesítik a vokálfutamokat, mert ilyen szempontból sincs hiány érzet ) Nagyon kifinomult az egész, a dögösség most nem kap túl nagy reflektort. A ˇLittle something" c. darab kellő minimalizmusa, egészen elkáprázatott engem, személy szerint a húzódarab nálam a "Saraswati Puja" munkacímmel ellátott muzsika, keleties hangzású, eddig sosem hallott szinvonalon mutatja be a szitárzene és a funk különös elegyét, köszönhetően: Indro Roy Chowdhury játékának. Olyan magasra tették mércét, hogy az eddig groove orientált funknak hívott stilót, a szinte már túlhangszereltnek tűnő összhatást, hogy így lett teljesen egyedien komplex a megálmodott vizió, köszönehtően Toby Pazner-nek, aki az egészet le is vezényelte. Nem kis idő kellett hozzá, de most azt kell, hogy mondjam: megérte ezt kivárni...                                                              9/10

Funk Night Records / Field Records Kollaboráció [második rész] / FNRF05-08

Talán, még tudom azt a tempót tartani, amelyet nekem diktál -mind a környezetem, illetve maga a kiadó, ezen belűl: JJ Whitefield. Vannak arra utaló jelek, hogy hamarosan megint kiadvány dömping lesz, ahogy vége a nyárnak és a fesztivál szezonnak...az első rész után, immáron belecsaphatunk a második fejezetbe, szerencsére nem a lezáró epizódba. Alap információkkal már nem terhelem a remélem edzett olvasót, hiszen a korábbi részben ezeket már taglaltam...kicsoda, miért, honnan-hova stb...

Az 5-ös FNFR kislemez két felvétele egyáltalán nem újdonság, hiszen két korábban megjelent nagylemezről van (Karl Hector & The Malcouns – Ka Rica-Tar , The Whitefield Brothers - Earthology) 1-1 klasszik trekk újRÁÁZVAA. Akkoriban nagyot ment, mind az afrobeat/afrofunk, mind pedig az Etióp hatású funk muzsika, szerencsére ezek azóta sem enyhültek, így pláne van létjogosultsága mindkét felvétel leporolásának.

FNFR-05A: Karl Hector & The Malcouns - Kingdom Of D'mt

Etióp ritmusképlet, passzoló fúvóstéma...kellően pszichedelikus billentyű kíséret.

JJ itt is már Johannes Schleiermacher-el közösen alkotott, akivel mostanság a Temple Gong formációban is együtt nyomul. A címválasztásOK is elég beszédesek, amely mindkét felvételnél nagyon árulkodóak. pl.: D'mt

FNFR-05B: Whitefield Brothers - Safari Strut

Bővülő hangszer repeotoár, hiszen a grúv és a fúvós kiséretet marimba szinesítette, amely a 

Weissenfeldt tesók, JJ és Max keze nyomát dícséri.

Bevallva őszintén ezen az egy kiadványon gondolkodtam a legtöbbet, hogy kell-e nekem, így külön is 7"-en, de előjött belőlem a gyújtő attitűd, és hogy teljes legyen a FNFR sorozat, ezért talán "elgyengülhettem"

Rögtön, az első körben kell megfejtenem a név választást...szerencsére nem olyan nehéz...Jakob Thun -dobszekció, akivel az Embryo, ezen lemezén dolgozott együtt, és JJ pár szóló lemezén is közreműködött (Puzzled, Ethio Meditations / Drama Al Dente) ezáltal ki is adta a "matek", JJ közös projektjének a nevét : ThunDER+Field

FNFR-06A: Thunderfield – Fever Pitch

Nyers krautrock-os hatású funk muzsika, mivel ketten vannak: húzzák egymást...dob és gitár minden mennyiségben, akár loopolva is.

FNFR-06B: Thunderfield – Roy's Groove

Minimál hatású groove orientált trekk lett ennek a végeredménye, szinte repetitiv végig, és aki nem elég fogékony az ilyesmi funk témára, az nem beteg annyira mint jómagam.

A kiadó próbál nem unalmas lenni, ennek bizonyítéka, hogy más népek hangszereit bevonja, az ő kis buborékjába... JJ Whitfield és Yukiko Kato közös munkájának eredényeképp és egy jellegzetesen japán stílust mutat be.

FNFR-07A: Yukiko Kato – Hi Fu MI Yo  A „Hi Fu Mi Yo” darabban két pengető emberünk van, mind JJ, mind Kato a maga hagszerén kápráztatja el a hallgatót, természetesen nagyon passzoló dobkisérettel, amely egy hagyományos japán számolással teszi még egzotikusabbá a trekket.

FNFR-07B: Yukiko Kato – Mukogawa                                                                                                Mivel majdnem minden JJ Whitefield kiadvánnyal rendelkezem, ezért a Mukogawa c.trekk is ismerős volt első blikkre, nem is véletlen műve ez, hiszen a már annyiszor említett Puzzled lemezen jelent meg korábban, ott dolgozott ezzel a japán zenésszel (Yukiko Kato, Samiszen: 3 húros japán hangszer) Kellően egzotikus darab, kellemes fúzió, akár lehetne egy 60-as évek japán kriminek is a zenéYEAH .

Tiszteletreméltó változatosság jellemzője ennek a kislemez sorozatnak, hiszen a nyolcas sorszámhoz, megint egy olyan énekeshez nyúlt JJ, mint Jamil Rashad, aki a hazájában inkább a Boulevards néven ismert, és ezen alteregója alatt sokkal ismertebb művész...

FNFR-08A: Jamil Rashad - Be Your Man

A "Be Your Man" címadó dal, hosszabb hatású laza funkot képvisel, visszhangzó vokállal és wah-erős gitárral átitatva, szerintem már slágeresebb vonat céloz meg, hiszen azért kereskedelmi szempontok is vannak ám, a rentabilitás sem utolsó szempont.

FNFR-08B: Jamil Rashad - In My Head

Koszosabb, nyersebb riffekkel, egyszerűbb vokállal és durva groove-okkal operál, a jellegzetes funk itt tökéletesen olvad össze a lélekkel teli hangszereléssel.

Minden szempontot számítva, az értékelésem:                                             9/10

Ezen kiadványokkal, szép csendben meg is érkeztem 2026-ba, és igazából átmenetileg utól értem magam, és azon elképzelésem, egyben fogadalmam, hogy havonként 1 db lemezajánlóval kedveskedem az olvasóim számára.

Funk Night Records / Field Records Kollaboráció [első rész] / FNRF01-04

Ha a korábbi lemezajánlóim során, azt éreztem, hogy alig van kutatható információ, azon nagylemezekről, amelyek számomra kedvesek és fontosak, hogy írjak róluk némí kedvcsinálót, akkor most talán még nehezebb lesz a dolgom, ezen kulturmisszióm során...Messziről kell indítanom, elnézést! ... Újra a JJ Whitefield jelenség / munkásság lesz napirenden, de most egy olyan kislemez sorozatról igyekszem beszámolni (több részben) amely csak egy olyan szűk zeneszerető/DJ réteget céloz meg, amely napok/hetek alatt elkapkodja a 300 darabos példányszámokat. Tulajdonképpen talán érthető is, hogy miért nincs ezen marketing szemponton fókusz, mert egy "sold out"-os tételről, amely még digitálisan sem érhető el (WTF??? jelenleg) miért is kellene bármilyen iromány, ajánló...nyilván ezen reklám sem szükséges, mert a klassz zene úgy is eladja a hanghordozót. Sok rizsa után kezdeném is a bemutatást, az FNRF01-es kiadvánnyal, de még mielőtt libbentem erről az infókat, álljunk meg egy szóra a kiadó múltjának megfejtése miatt. Az FNR "parent label-je" a Funk Night Recordsnak, amely egy Detroiti székhelyű kiadó, Frank Raines (DJ/Producer) vezetésében, 2009-óta működik, és azóta több mint 300 megjelenéssel büszkélkedhet. Kortárs funk minden mennyiségben, és különböző zenei fúziókban, ahogy ennek lennie kell. Erről azért kellett említést tennem, mert ha ők nincsenek a zenei porondon, akkor nem tudott volna létrejönni a Field Records-al azon kollaboráció, amelyről tartanám a kis előadást. Field Records megnevezés erősen hajazhat a fő alkotó, vezetéknevére: JJ Whitefield (Jan Weissenfeldt), nincs rá bizonyítékom, de egy kisebb összegben mernék fogadást tenni.

FNFR-01A: Itamar - Sitar Slam

Itamar Weinstein az első FNFR kiadvánnyal, rugta ránk az ajtót, óriási bomba mindkét trekk, és itt el is dőlt minden. Az Izraeli VuVuVu formáció dobosáról van szó, mindkét felvétel producere JJ Whitefield. Szitártéma bármilyen mennyiségben jöhet, pláne ha ez egy középtempós, kissé törtütemű funkbeágyazódásban leledzik.

FNFR-01B: Itamar - Phin Phun 

AZONNAL felismerhető JJ gitárjátéka a tőle megszokott torzitásokkal, itt is inkább középtempó van a melankólikus billentyűs téma alatt. Frenetikusan addiktív, ha lenne a YT-on számláló, biztos még magam is meglepődnék, hogy hányszor nyomtam már rá.

FNFR-02A: Elliott & Whitefield - EVO 

Kezdeném az "ismeretlennel" ... ki is az a Paul Elliot? The Mighty Mocambos, Call Sender, The Bacao Rhythm & Steel Band, formációkban szereplő tag, amely garancia a valamilyen fura és egyben kisérletezős kortárs funk kivitelezésében, tehát ő, és JJ alkotta ezt a két felvételt teljes egészében. Pörgös felütés után, JJ fémjelezte gitártéma, minimál repetitiv billentyű kisérettel. Nem is kell több, pláne ha van már egyéb vonzalom...

FNFR-02B: Elliott & Whitefield - Sha In Egy

Nyomokban észak-afrikai ízvilág, fúziós funk hatások közepette... itt kissé háttérben maradt JJ, inkább Elliot lehet az ötletgazda, az érzésem szerint, hagyja őt kibontakozni...

FNFR-03A: Whitefield - Flute Punch

JJ Whitefield, Temple Gong-os formációjában is együtt dolgozik Johannes Schleiermacher-el, így nyilvánavaló volt, hogy ha kell egy olyan trekk, ami fuvolás köntösbe öltözteti a modern funk mondanivalót, akkor ő kell ahhoz. Ez volt az egyetlen olyan felvétel, amely más kiadványon is szerepelt már korábban, de azért hogy teljes legyen a sor a bélyegalbumban, ezért ezt is behúztam.

FNFR-03B: Whitefield - Comin' At Ya (Umberto Echo Dub Mix)

2023-as JJ Whitefield - Puzzled [Broc Records] albumról van az eredeti trekk (Comin' At Ya), és annak egy Umberto Echo dub remixe, Umberto Echo nem más mint Philipp Winter, müncheni lemezproducer, hangmérnök...(és dub aktivista) Így érthető is a stílus adta megközelítési mód. Lassú, hömpölygős vibe-ok teszik utaztatóssá az eredeti felvételt, jól áll neki, a sok visszhang, és dub stílusra jellemző hatások.

FNFR-04A: B.C. & The Blazers Feat. Rickey Calloway - Funky Thang

Back to the roots ... James Brown hangtartományú énekes: Rickey Calloway, és az ő orgánuma visszarepít minket a funk hőskorába...az erre jellemző dobképlet, mondhatni klasszik ős funk hatások. Az Fnr kiadó rendszeresen dolgozik Rickey Calloway-el.

FNFR-04B: Rise - Keep On Coming

Egy Netflix sorozatból, az Almost Fly-ból az egyik zenei téma feldolgozása...amúgy a sorozat az 1990-es Németország újraegyesítése időszakában játszódik, három iskolatárs szembesül a Nyugatnémet tartomány valóságával, és nagyobb dolgokról álmodik, amikor hirtelen felfedezik a hip-hopot, és az egész életük megváltozik...kb úgy ahogy nekem, amikor megismertem JJ Whitefield munkásságát...

10/10

és ez nem vicc, hanem FULL komoly.

Goodge - Soul Spectrums [Cold Busted, BUSTEDINCHES169]

Az általam oly kedvelt nujazz/downtempo/lounge "arany" korszakkal párhuzamosan volt azért egy funkbreak korszak is, nyilván a party dj-k felségvize volt ez. Kijelenthetem, hogy ez engem annó nem mozgatott meg, de sokakat azért bizakodással töltött el, egyre több ilyesmi kiadó szakosodott erre az irányvonalra. Be kell vallanom, hogy eklektikus szemléletű zenefogyasztó vagyok, és ez a funkbreak stílus nekem túl kiszámítható, ezáltal kissé uncsi lett. Pont ezért lehet furcsa, hogy miért szeretném a becses hallójárataitokba ajánlani a Goodge: Soul Spectrums albumot ? Szerencsére a munkahelyemen nem csak ajánlhatok zenéket másoknak, hanem én is kapok tippeket. Így volt ennél a lemeznél is, Longman kolléga hívta fel a figyelmemet erre a konkrét lemezre, és jópár hallgatás, emésztés után azon kaptam magam, hogy birtoklási vágyam támadt ezekre az ütemekre, amelyeket Goodge (Gurpreet Sehmbi) képvisel. Soul Spectrums névre keresztelt album, egyfajta folytatása az előtte két évvel megjelent Echoes of yesterday című lemezének, azt sem tartom kizártnak hogy ez egy bizonyos eresztés munkája, amit két részletben adagolt a Londoni producerünk. De azért ekkora megmondó ember nem lehetek, hogy tippelgetek csak úgy, egzakt háttérinfó nélkül. Az az érzésem, hogy ez nappali háttérzenének, túl gyors, ugyanakkor az éjszakai sávban meg lehet lassú, még szerencse hogy a DJ lemezjátszókon van pitch lehetőség (+8/-8) így ez könnyen orvosolható, korrigálható. Végig igényes a sampling merítés, annyira, hogy csak a producer úr tudhatja a tuti mintáit. Számomra legviccesebb darab az I am somebody trekk, konkrétan mosolyt csal az arcomra, próbáld ki ha nem hiszed :) Egyben van végig az egész anyag, dj-k figyelmét felhívnám, hogy nagyon könnyen keverhetőek, a hasonszőrű darabokkal a felvételek.Nagyon klassz hangi utómunkát (dinamikát, izmot) kapott az album, kiválóan szólnak benne a különböző mélyek, közepek, és a magas hangok. Nem tudok belekötni az egyhangúnak tűnhető dallamvilágokba, ütemképletekbe. Érződik nagyon, hogy a hip-hop stílus lehetett a fiatalkori zenei szocializációja Goodge-nak, és az ő szemszögéből fejtheti vissza a szálakat, hogy nekünk hallgatóknak jó legyen, hogy eladható legyen ezen szellemi termék.A lemezborító is elég művészi lett, kellően retróspektív vonásokat hordoz, amely a Cold Busted kiadó vezetőjének a munkája.Támogatásomat maximálisan élvezi a kiadó, hiszen egy nagyon tehetséges magyar producer lemeze is megjelent náluk, amelyről itt lehet esetleg informálódni.

9/10

JJ Whitefield - Off The Grid [Sonor Music SME 90]

 

Nem mondhatjátok, én szóltam előre...utólag magyarázkodva, még én sem sejtettem, hogy ekkorát megy nálam Jan Weissenfeldt aka JJ Whitefield jelenlegi vibe-on szárnyaló munkássága. Szerencsére nem kell az abc-nél kezdenem, az őt bemutató bekezdésben.Volt ugye egy tematikus rádiYO! adásom, amely során érintettem a különböző kiadóknál megjelent, más és más stílusirányzatokkal bíró zenéit. Az olasz Sonor Music Editions kiadónál jelent meg ez az ominózus album, ami már elöljáróban is beszédes, hiszen ennél a kiadónál a korabéli library zenék, illetve az ezekhez kapcsolódó filmzenék újranyomásait gondozzák, nagy szerencsénkre, mert az eredeti nyomásoknak csillagászati áruk van a jelenlegi tőzsdén. Mindíg elgondolkodom azon innovatív tényezőn, amellyel JJ bír és rendelkezik, tényleg bármihez nyúl, abból léleksimogató grúv, vagy egy hangszerdús dallam születik, és ezek tárháza kifogyhatatlan mértékű. Totális komplexitás jellemzi ezt a szólóalbumot, ami nekem is egyszerűsíti ezt az ajánlót, ugyanis teljesen hozza azt az utazás színvonalát, amelyre jegyet vásárol a whitefülű hallgató. Lehetetlen kiemelni trekkeket, legalábbis én képtelen vagyok rá, akkora a szerelem. De ha felülemelkedek ezen elborulásomon, akkor csak le kell írnom, hogy JJ, a gitárjátéka köré épített pszichedelikus funk-al és könyvtárzenei sound-dal vegyíti azon elegyet, amely szándékosan végig instrumentális trekkekkel operálja a bólógatásra éhező műértő közönségét. 15 felvétel van a korongon, amely 2-3 perc között átlag hosszúságot jelent, ami ebben a stílusirányzatban már régóta jelen van, és nem a trendiség miatt van. Felfoghatjuk kortárs (modern) könyvtárzenének is, hiszen teljesen ellátná azt a többszörös funkcióját is, csak úgy, mint annó tette a 70-es években ugyanez (rádiók, tv-k használták ezen hangulatiságú muzsikákat aláfestő zenéknek) például készült is egy kollaboráció, Michael Fragstein-nel, és itt láthatjuk, hogyan működik ez az audiovizual. Nyilván JJ-t is érték olyan zenei hatású mérföldkövek, a zenei evolúciója során, mint a Sugarhill Gang: Rapper's delight, vagy a Steasonic:Talkin' all that jazz, hiszen ezen trekkekből vannak finoman belecsempészett motívumok. 

Összeségében ismét 10/10-es ez az ajánló, ha hiszitek, ha nem...tudjátok csak a zene van!

Web Web – Plexus Plexus [Compost Records - CPT 653]

 

Nagyon-nagyon kevés az olyan előadó vagy zenekar, akiktől az összes stúdióalbumot "birtoklom". Gondoltam, megosztom veletek ezt a kissé személyes információt, hogy nálam, a 2017-ben alakult WEB WEB formáció egy ilyen kategória, egy ún. felsőpolcos színvonalú zenekar, amely egy kortárs nemzetközi együttes, magyar vonatkozással. (Tony Lakatos) Korábban az egyik rádióadásomat nekik szenteltem, amelyben, ízelítőt lehet kapni az eddigi felvételeikből. A Web Web hét év alatt, a hatodik albumával jelentkezett, Plexus Plexus címmel. Ezúttal a WEB WEB egy különleges vendéget választott: JJ Whitefieldet (The Poets Of Rhythm / Karl Hector & The Malcouns), aki hozzájárul a fantasztikus gitárhangzáshoz. Riffjeire olykor a funk jellemző, mint a Poets Of Rhythm esetében, vagy pszichedelikusabbak, mint Karl Hector & The Malcouns hangzásában. Gitárjának hangszíne a hetvenes évek krautrock, progrock, jazzfunk csodálatos hangulatába repíti az albumot. 14 felvétel található a lemezen, amelyet két nap alatt rögzítettek az egybegyűlt zenészek. Nem lehet tudni, csak sejteni, hogy milyen hangulatú érzelmi hullámzások lehettek ott a stúdióban, sok-sok szám egybe mosódhatott az improvizáció alatt, amelyben a zenészek tehetségeiket mutatják, és persze azt is hogy milyen érzéseket váltanak ki egymásból, a hangszereik megszólaltatásuk alatt. Pszichedelikus groove-ok, kiváló fuvola játékok, zseniális rhodes futamok, melankólikus és meditativ kompoziciók jellemzőek összeségében a rögzített hanganyagra. Esztétikában inkább múlbéli érzéseink jöhetnek a felszínre, pláne hogy egy 1969-es felvétel van újraértelmezve, amely az album csúcspontja nálam,  a Moondog „Bird’s Lament” című felvételét dolgozták fel, amelynek a zenészek egy teljesen új életérzést adtak. 

*Lehet ez volt az a szikra? ... amely a következő Kover Kover c. lemezüket inspirálhatta, amely majd 14 db feldolgozást fog tartalmazni: Nirvana, Klaus Doldinger, Grace Jones, Black Sabbath, Jimi Hendrix, Talking Heads, Grandbrothers, Dave Pike, Empire Of The Sun, Joe Jackson, Eurythmics, Kruder & Dorfmeister, rajongók : figyelem-figyelem !!!  2026.04.24

10 / 10

The Cromagnon Band – Mode [BBE – BBE787ALP]

 

Ismét egy olyan hanglemezt szeretnék ajánlani nektek, amely egyrészt nem kapott túl nagy felhajtást, másrészt marketing inségben szenved, így rám hárul ennek a nemes feladatnak az árnyalása. AZ mekkora truváj már, hogy a dob és basszusokért felelős tagok végigjárták azt a klasszikus sorrendű szamárlétra fokokat, miszerint a obskurus,oldschool hanglemezek gyűjtése / sampling használattal történő "beatmakerkedős" producerkedés, különböző hangszereken történő tanulási folyamat során szabadon dzsemmelgetve éveken át, lassan felépítve egy olyan extra hangzásvilágot, amely a mostanság "trendi" pszichedelikus, filmes hatású, sötét tónusú Funkba ágyazott hip hop ütemekre építkezik, és ezt trióként, szépen élőben tudják prezentálni. Talán a Londoni székhelyről is egyre többet fognak kimozdulni, hogy megvillantsák klubszinten azt a zenei koncertélményt, amit jelenleg pl.a Jazzbois tud produkálni. A Cromagnon Band tagjai:Tom Watt - Dob / Lenny Walker - basszusgitár, Fuvola / Bert Page - "multi-instrumentalista csodagyerek "Szafofon,Klarinét,Moog,Rhodes )

2024 őszén jelent meg a Mode c. (instrumentális) album, amely a több évtizedes múlttal rendelkező kiadónál, a BBE-nél látott napvilágot. Az album keverése, utómunkája megfelelő kezekbe került ( Frank Merritt / Malcom Catto ) élvezetes az egyedi sound és a dinamika.

Természetesen a fuvola betét miatt (ami személy szerint NAGY csábító erő) A3-Contrary Motion, A5-Crooked Usage trekkek a fő kedvenceim, de ezek csak hajszállal előzik meg a többi zseniális muzsikákat. Totálisan egyben van az album, végig egyformán magas színvonalban tartja fennt a figyelmet. Különösen örülhetnek azon DJ-k, akik ilyesmi közegben szolgáltatnak háttérzenét, mert a felvételek 4-5 perc közötti hosszúságúak, mert valljuk be őszintén a 2,5 perces hosszok nem nekünk kedveznek, még akkor sem, ha óriási bítekről van szó.

10/10 

Salvator Dragatto – Thoughts Of You [Colemine Records – CLMN-12059]

 

Ez is egy sohasem létezett film zenéje? Nyilván sokaknak ismerős ez a kérdés, de hát mit tegyünk, ha ilyen hangulatiságot érzünk ezen lemez hallgatása során. Salvator Dragatto, Joseph Reina zenész (basszusgitár, vibrafon, zongora) produceri álneve, amelyet a világjárvány miatti karantén alatt talált ki magának, hiszen akkor nagyon sok dologban megváltozott a világmindenség.

30 perces instrumentális műalkotásról van itt szó, hiszen a filmszerű hatások erősen, és kellő mértékben uralják az érintett témákat. A Colemine lemezkiadó három zenekarából vannak közreműködő vendégzenészek, a negyed évszázados múlttal rendelkező kortárs funk-ot képviselő Orgone zenekarból, az afro funk-ot játszó -ezáltal nagylétszámú- Jungle Fire brigádból, illetve a pszichedelius soul stílusban utazó The Sure Fire Ensemble kollektívából.

Mindenképp megérdemlik a felsorolást, a lemezen közreműködő zenészek, ha már ennyire aluldokumentáltak azon információs oldalak, ahol alapból lehetne tájékozódni, így marad a jól bevált módszer, leolvashatjuk a lemezboritó hátsó -apróbetűs- részeiről: Judson McDaniel, Bobby Easton (gitár) / Minta Spencer (hárfa) Sam Robles (tenor szaxofon, fuvola) Sean Billings, Josh Welchez (trombita) / Nick Depinna, Erm Navarro (harsona) Jesse Audelo (fuvola) / Peter Jacobson (gordonka) Katlin Wolfberg (brácsa) Yvette Holzwarth, Thomas Lea (hegedű) 

Alapvetően drámai, kissé un. "#cinematic #librarymusic" hangulat a jellemző a felvételekre, amelyből nem lehet, ezáltal nem is szeretnék kiemelni egyet sem. Teljes mértékben a komplexitás, és az egészben fogyasztás a javallt, ha erre a ritkán található fúzióra talál a műértő hallgatóság. Patikamérlegen adagolt, szépen hangszerelt bítekre lehet vagy bólogatni, vagy pedig fekete-fehér álmokban ringatózni.Ezt hatást fokozza Sotairis Lamprou fotóművész munkássága, amely a lemezboritó design-ján köszön vissza.

A hangzásért felelős, ugyancsak az Orgone bandából Sergio Rios gitáros zseni. A hanglemeznek is kellően klassz a dinamikája, köszönhetően a Killion Sound és a Lemona K Stúdiónak.

10/10

Megjelent a The Qualitons – Club Eco Vol. II The Nest c. album!

 

Újdonság értesítő @ 2023 tavasz-nyár

LP

Radio Citizen - Lost & Found [Rauschen]

Scrimshire - Paroxysm [Alberts Favourites]

Gerardo Frisina - Joyful sound [Schema]

Lack of Afro - Square one [Bastion Music Group]

V/A - Mr Bongo Record Club Volume 6 [Mr Bongo]

Hideo Shiraki - Plays Bossa Nova [Jazz Room]

Calibro 35 - Nouvelles Aventures [Record Kicks]

V/A - Glücklich Volume 6 Compiled by Rainer Trüby [Compost Records]

Kiriku - Botanics [The magic movement] 

V/A - Afromagic vol.1 – hypnotic grooves & ecstatic moves [Everland]

Soul supreme - Poetic justice [Soul supreme]

12"

Fila Brazillia - Subtle body [International feel]

Kaidi Tatham - It never stops [Yore]

Márciusi ajánlat!

New from doktorhokashi: Contrast EP, Contrast EP “Limited Edition 12" Vinyl.”

FYI

checkthisout @ JAZZR 002

AlbumajánlóM - V/A future sound of jazz vol. 13 [CPT-492]

ALBUMPREMIER! GRABO'SKY: W

Album_ajánlóm az év kezdetére....

Engedjetek meg pár ötletszerűséget, hátha nem lesz olyan szürke ez a január hónap:

The Remo Rau Quartet - At the Cafe Africana (sonorama)
#jazz #hardbop #fusion

 

Renegades of jazz - Paradise lost (agogo)
#nujazz #funkbreak

 

Fabel - Sinestesia (haunt)
#nujazz #downtempo #electronic

Warsaw Afrobeat Orchestra - Wendelu (ubiquity)
#afrobeat #afrofunk #worldmusic

 

The Electric Peanut Butter Company - Trans-atlantic psych classics vol.1 (ubiquity)
#psychedelic #funk #rock

 

Kellemes kutakodást, az iránymutatás adott...

Lemezajánló előtt...

FAT THUMBS RONNIE album promo mix by Légère Recordings on Mixcloud

Ha esetleg tetszene, akkor olvashatsz is róla pár infót!

Impossible ark new releases FREE COMP NO.2