2017. március 26., vasárnap
2017. március 11., szombat
...beszámolOK, avagy pár sorban az elmúlt időszakom, eü szempontból...
Tavaly ősszel, -október elején- egy kicsavart, térdelő pozicióban történő mozdulatnál, az általam nem tudott 3mm-es ágyéki porckorongsérvemből, kiszakadt egy 6 mm-es darabka.
Mivel képernyős munkát (ülőmunkát) végzem, tudhattam volna, hogy a porckorongjaim erős rizikófaktornak vannak ezáltal kitéve.Viszonylag aktív élet mellett (napi kerékpározás, hétvégenkénti labdajátékok, természetjárás stb) azt hihettem, hogy ez elegendő kompenzációja lehet az irodai élet gyönyöreinek (tartáshiba, stressz, túlhajszoltság)
Ominózus mozdulat egy vészcsengő is volt, hiszen egy körülbelül 2 hónapos járóbeteg ellátás után
(többféle gyógyszeres, infúziós, injekciós terápia + fizikoterápia), megismertem a fekvőbeteg ellátást is egyben. Szerencsére? Sajnos? nem volt a közelemben olyan ember, vagy olyan alternatív tudomány amely segített volna hatékonyan, nem csak a gyógyszerekben bízva, amelyek ugyebár csak a tünetegyüttest enyhítették. Természetesen egyre jobban beleástam magát a gerincproblémák tudományába, és egyre több elágazás után a gyógytorna mint eszköz mindenhol ott szerepelt.
A prevenciós beavatkozást már nem tudtam elkerülni, hiszen közben felgyorsultak az események, de karácsonykor rámköszönt az Evminov módszer és a velejáró profilaktor. A mütét utáni 6 hetes türelmi időszak után január közepétől használom napi -többszöri- rendszerességel. Nem állítom, hogy sétagalopp volt az első hónapban az állóképességem visszaszerzése, de a sok lassú séta, és az enyhe dőlésszögben (15 fok) , 3-4 alkalommal 15 perces végzett személyre szabott gyakorlatsorok végzése átlendített a nehezén, és ekkor már ráéreztem a gerincpad jótékony hatására, hiszen a nyújtás + torna távolította a csigolyákat egymástól, egyben erősítette a gerincemet. A második hónaptól visszatértem fokozatosan, 4-6 órában a munkámhoz, köszönhetően a nagylelkű felettesemnek, aki ebben támogatott. Ekkor már beléptek a 30-45 dőlésszögű gyakorlatok is, amelyek fokozták az izmok tartását, ülő-állóképesség terheinek tűrését.
Lassan minden hasznos korábbi dolgot visszakapok a "korábbi életemből", a haszontalanokat igyekszem elhagyni és az életmódváltás szerinti úton haladni.
A napi szintű rendszeresség a titka az egésznek, nem lehet elkényelmesedni, hiszen erős emlékek égtek belém a fájdalom által.
Ami bizonyosan elengedhetetlen az életmódváltáshoz :
- ülőmunkához ékpárna, sok ülésmegszakítással,
- naponta legalább egy félórás séta beiktatása,
- elegendő folyadékbevitel,
- megfelelő matrackiválasztás a fekhelyen,
- odafigyelés az étrendre, az elhízás elkerülése miatt,
- szabadidősportok végzése, lehetőleg szabad levegőn,
ééééés persze az EVMINOV padon végzett nyújtó és erősítőgyakorlatok, lehetőleg naponta kétszer.
Minden sorstársamnak sok erőt kívánok, az elhatározásokhoz és a betartásaihoz.
Végezetül készítettem egy zenei válogatást, amely talán erőt adhat a gyógytorna/Evminovpadozás alatt,természetesen saját élményekből merítve.
Mivel képernyős munkát (ülőmunkát) végzem, tudhattam volna, hogy a porckorongjaim erős rizikófaktornak vannak ezáltal kitéve.Viszonylag aktív élet mellett (napi kerékpározás, hétvégenkénti labdajátékok, természetjárás stb) azt hihettem, hogy ez elegendő kompenzációja lehet az irodai élet gyönyöreinek (tartáshiba, stressz, túlhajszoltság)
Ominózus mozdulat egy vészcsengő is volt, hiszen egy körülbelül 2 hónapos járóbeteg ellátás után
(többféle gyógyszeres, infúziós, injekciós terápia + fizikoterápia), megismertem a fekvőbeteg ellátást is egyben. Szerencsére? Sajnos? nem volt a közelemben olyan ember, vagy olyan alternatív tudomány amely segített volna hatékonyan, nem csak a gyógyszerekben bízva, amelyek ugyebár csak a tünetegyüttest enyhítették. Természetesen egyre jobban beleástam magát a gerincproblémák tudományába, és egyre több elágazás után a gyógytorna mint eszköz mindenhol ott szerepelt.
A prevenciós beavatkozást már nem tudtam elkerülni, hiszen közben felgyorsultak az események, de karácsonykor rámköszönt az Evminov módszer és a velejáró profilaktor. A mütét utáni 6 hetes türelmi időszak után január közepétől használom napi -többszöri- rendszerességel. Nem állítom, hogy sétagalopp volt az első hónapban az állóképességem visszaszerzése, de a sok lassú séta, és az enyhe dőlésszögben (15 fok) , 3-4 alkalommal 15 perces végzett személyre szabott gyakorlatsorok végzése átlendített a nehezén, és ekkor már ráéreztem a gerincpad jótékony hatására, hiszen a nyújtás + torna távolította a csigolyákat egymástól, egyben erősítette a gerincemet. A második hónaptól visszatértem fokozatosan, 4-6 órában a munkámhoz, köszönhetően a nagylelkű felettesemnek, aki ebben támogatott. Ekkor már beléptek a 30-45 dőlésszögű gyakorlatok is, amelyek fokozták az izmok tartását, ülő-állóképesség terheinek tűrését.
Lassan minden hasznos korábbi dolgot visszakapok a "korábbi életemből", a haszontalanokat igyekszem elhagyni és az életmódváltás szerinti úton haladni.
A napi szintű rendszeresség a titka az egésznek, nem lehet elkényelmesedni, hiszen erős emlékek égtek belém a fájdalom által.
Ami bizonyosan elengedhetetlen az életmódváltáshoz :
- ülőmunkához ékpárna, sok ülésmegszakítással,
- naponta legalább egy félórás séta beiktatása,
- elegendő folyadékbevitel,
- megfelelő matrackiválasztás a fekhelyen,
- odafigyelés az étrendre, az elhízás elkerülése miatt,
- szabadidősportok végzése, lehetőleg szabad levegőn,
ééééés persze az EVMINOV padon végzett nyújtó és erősítőgyakorlatok, lehetőleg naponta kétszer.
Minden sorstársamnak sok erőt kívánok, az elhatározásokhoz és a betartásaihoz.
Végezetül készítettem egy zenei válogatást, amely talán erőt adhat a gyógytorna/Evminovpadozás alatt,természetesen saját élményekből merítve.
2017. március 6., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)