Jazz Brut 0002 [Q-Sounds Recording – JBLP0002]

A relative kis francia lemezkiadó és az alacsony példányszám ellenére (200 db), nagy izgalom alakult ki bennem, hogy ajánlhatom nektek ezt a JAZZ BRUT 0002-es névre hallgató kiadványt.Természetesen megint a lemezboltban fedeztük fel hanganyagot, ami első hallgatásra elvarázsolt, és egyből tudtam, hogy erről fogok majd beszámolni nektek. Túl sok háttérinformáció most sem található, és ez nekem már túl gyanús...Szinte már az az érzésem, hogy saját magadnak kell megtalálnod a "zeneóceánban" azt ami téged elbűvölhet.Természetesen meg a hozzá tartozó információhiányban, majd segítenek a magamfajta lelkes zeneszeretők. Legbeszédesebb információs halmaz talán a lemezboritó, onnan lehet elindulni, kibontani a szálakat. A francia Q-Sounds Recording egy új alsorozattal próbálkozott 2024-ben, és akkor azt a célt tűzték ki a kiadón belül, hogy az improvizált zenékre fekteknek egy komolyabb hangsúlyt.. A "JAZZ BRUT" sorozat minden egyes albuma teret ad majd egy olyan felvételi, rögzítési metódusnak, amelyen a zenészek hierarchia nélkül gyűlnek össze, és így megkérdőjelezik a szólista helyét a jazzben. A kiadó oldalán lehet ezt mottót megtalálni: 

"A JAZZ BRUT AZ A JAZZNEK, AMI AZ ART BRUT A MŰVÉSZETNEK: JAZZ NEM SZAKÉRTŐKTŐL, NEM JAZZ TAGOKTÓL"

A kiadó 9 zenésze, tehát összegyúlt egy időben, egy térben a CXVIII stúdióban, és egy improvizációs közös zenei élményben utaztak Johnny Hammond jazz-funk ritmusaival,  François de Roubaix és Ennio Morricone nyomdokain lépkedve. A 9 tagból megemlítenék most 4 zenészt, akik persze közös zenekarokban játszanak ( The Supertights, Principles Of Joy ) így teszik könyebbé az egész kölcsönhatást. Jean-Baptiste Harysson (basszusgitár), Jérôme Makles (gitár, Balafon, ütös szekció), Ludovic Bors (kiadóvezető! és fuvola), Loïc Betems (gitár, dob) Minidkét oldalon 3-3 felvétel van, ami pont tökéletes számomra, mert mind a rádióban, mind bármilyen háttérzenés közegben van létjogosultsága.

Könnyed fuvolás / fender rhodes-os darabbal van felütve azon zenei utazásunk kezdete (Love Is The Way), amely kiválóan elhelyezi bennünk a további kiváncsiságot. A2-es felvétel (Echoes Of A Spiritual Place) már szigorúbb, mondhatni dob-gitár hangsúlyos, groove-os hatásokkal bír, aztán a megszólaló fúvosok lazítanak a feszességen. A 3. trekk (There Is No Hell Below, We Already Live In Hell) már majdnem jazzszerű tánczene, kissé tört ütemképlettel, filmzenés billentyű futamokkal.Megfordítva a korongot a "Labyrinth" című muzsikával jön szembe a francia filművészet jópár becses darabja. B2-es darab (Ancestors) alapja inkább az afroamerikai jazzfunk felé viiszi a hangsúlyt, egészen a jellegzetes francia billentyű hangzásig, kiváló fúzió sikeredett ezáltal. Zárófelvétel (Show Me The Cage) egy nyugvópontra került harmónia hatását kelti bennem, ami inkább egy jazz sztenderdre hajaz, ami így le is kerekíti ezt a meseszép improvizációs gyakorlatot. 

(természetesen fel is iratkoztam a hírlevelükre, mert nem szeretnék lemaradni a JAZZ BRUT 0003-ról)                                                                        10/10