Nem mondhatjátok, én szóltam előre...utólag magyarázkodva, még én sem sejtettem, hogy ekkorát megy nálam Jan Weissenfeldt aka JJ Whitefield jelenlegi vibe-on szárnyaló munkássága. Szerencsére nem kell az abc-nél kezdenem, az őt bemutató bekezdésben.Volt ugye egy tematikus rádiYO! adásom, amely során érintettem a különböző kiadóknál megjelent, más és más stílusirányzatokkal bíró zenéit. Az olasz Sonor Music Editions kiadónál jelent meg ez az ominózus album, ami már elöljáróban is beszédes, hiszen ennél a kiadónál a korabéli library zenék, illetve az ezekhez kapcsolódó filmzenék újranyomásait gondozzák, nagy szerencsénkre, mert az eredeti nyomásoknak csillagászati áruk van a jelenlegi tőzsdén. Mindíg elgondolkodom azon innovatív tényezőn, amellyel JJ bír és rendelkezik, tényleg bármihez nyúl, abból léleksimogató grúv, vagy egy hangszerdús dallam születik, és ezek tárháza kifogyhatatlan mértékű. Totális komplexitás jellemzi ezt a szólóalbumot, ami nekem is egyszerűsíti ezt az ajánlót, ugyanis teljesen hozza azt az utazás színvonalát, amelyre jegyet vásárol a whitefülű hallgató. Lehetetlen kiemelni trekkeket, legalábbis én képtelen vagyok rá, akkora a szerelem. De ha felülemelkedek ezen elborulásomon, akkor csak le kell írnom, hogy JJ, a gitárjátéka köré épített pszichedelikus funk-al és könyvtárzenei sound-dal vegyíti azon elegyet, amely szándékosan végig instrumentális trekkekkel operálja a bólógatásra éhező műértő közönségét. 15 felvétel van a korongon, amely 2-3 perc között átlag hosszúságot jelent, ami ebben a stílusirányzatban már régóta jelen van, és nem a trendiség miatt van. Felfoghatjuk kortárs (modern) könyvtárzenének is, hiszen teljesen ellátná azt a többszörös funkcióját is, csak úgy, mint annó tette a 70-es években ugyanez (rádiók, tv-k használták ezen hangulatiságú muzsikákat aláfestő zenéknek) például készült is egy kollaboráció, Michael Fragstein-nel, és itt láthatjuk, hogyan működik ez az audiovizual. Nyilván JJ-t is érték olyan zenei hatású mérföldkövek, a zenei evolúciója során, mint a Sugarhill Gang: Rapper's delight, vagy a Steasonic:Talkin' all that jazz, hiszen ezen trekkekből vannak finoman belecsempészett motívumok.
Összeségében ismét 10/10-es ez az ajánló, ha hiszitek, ha nem...tudjátok csak a zene van!
