A téli kerékpározás örömei

kaptam, továbbadom...kicsit átszabtam...
teljesen időszerű, naprakész

Nincs hideg ilyenkor a biciklin? Az előbbi kérdés különböző lakó- és munkatársak szájából ugyan, de októbertől februárig garantáltan minden reggel elhangzik jövet-menet. A válasz is mindig ugyanaz: ruházat kérdése az egész. Tavaly még nem volt ilyen egyértelmű a dolog. Ha hó esett, bizony én is ellenőrök által űzött vaddá vedlettem át. Aztán minél többet bringázik az ember, annál inkább érezni kezdi az autós és a tömegközlekedő létforma életképtelenségét és hátrányait. Pár év után olyan erős undor fogja el a bringást, ha valamiért véletlenül újra el kell tűrnie, hogy a buszon belerondítanak az aurájába, akkor ezen élvezetekből garantáltan nem fog kérni a téli időszakban sem. Mert igazából a hideggel van a legkevesebb gond: a nagyobb problémát a hó és annak egyenes velejárói, a sószórás, illetve a hetekig tartó olvadás jelenti. Ez utóbbi megfelelő alkatrészválasztással kezelhető. A legtöbb forgalomba kerülő kerékpáron található láncváltós rendszer a hetekig tartó havas-hókásás használat mellett mindennapos karbantartást igényel. A gyakorlatban munka, tanulás, egyebek mellett erre szerintem senkinek sincs ideje, energiája. Jó ha kéthetente egyszer jut idő ránézni a gépre. Nos ezt a láncváltós rendszerek nem tolerálják. Mindennapos használat mellett a só és a hó pár hét alatt működésképtelenné teheti a váltókat. Akinek tárolókapacitása és pénztárcája engedi, megfontolás tárgyává teheti a kifejezetten téli használatra rendszeresített bringa üzembeállítását. A tél végezetével pedig átpattanunk a nyári gépre, majd a télen leharcolt masinát ízekre-darabokra szedve felkészítjük a következő szezonra. Ez a művelet némi szakértelmet és 7-8 óra szabadidőt is igénybe vesz, így kevésbé vállalkozó szelleműek inkább bízzák szakműhelyre.Ember és gép számára a városi közlekedős bringázásnál nincs keményebb igénybevétel. Itt nincs mese: menni kell, ha esik, ha fú, ha tél van vagy akár sár. További súlyosbító tényező, hogy az ember a gépet egy kiadós sarazás után még rendbeteszi, de ha mindennapos jelenséggé válik az utcai dzsuva, akkor már nem valószínű. A káros hatások ellen két gyógyír létezik. Vagy csúcsminőségű alkatrészeket használunk, melyek minimális karbantartással is bírják az extrém igénybevételeket, vagy a legócskábbakat, amelyekért nem kár, és cseréjük olcsón megoldható.A tél leggyilkosabb és kivédhetetlen matériája a só, amit a legnagyobb jószándékkal fáradhatatlanul szórnak az illetékesek.A külsőknek általában az oldalfalát eszi meg, vékonyabb oldalfal esetében a szövetig jutva kiszárítja és meggyengíti a szálakat, amelyek később felütésekkor tömegesen szakadnak el. Többek között ezért sem árt télen vastagabban gumírozott oldalfalú köpenyeket használni. Azontúl, hogy hazaérve letöröljük a rátapadt latyakot, majd száradás után esetleg újrakenjük a meghajtásrendszert, többet nem tehetünk a lánc és a lánckerekek védelmében a dolgos téli hétköznapokon. Ebben az időszakban láncot, vagy lánckereket cserélni felesleges, pár hét után az új is ugyanúgy reménytelen helyzetbe kerül. Célszerű tavasszal egyszerre lecserélni a teljes meghajtást, bár előfordulhat, hogy az első lánckerék túléli a kemény kiképzést.A fékpofák azok az alkatrészek, amelyek a havas, latyakos időben leginkább amortizálódnak.Sárvédő nélkül ne vágjunk neki a télnek. Látni és látszani,télen hatványozottan érvényes eme agyunkba sulykolt jelmondat. Mindig vigyük magunkkal a villogóinkat, mert a rövid nappalok során nem nehéz sötétségbe nyúló programokba belefutni. Továbbá nem árt, ha van nálunk tartalékelem. Öltözködés terén, térdmelegítőnek egy pár levágott végű zokni is megteszi, a farmer alá pedig fel lehet venni melegítőt, harisnyát (nyilván lányoknak). A gyenge pont a kesztyű, egy átlagos darab -4 foknál már kevés, de egy jobb síkesztyű jobban véd. Mivel a biciklis mozog, menet közben hőt fejleszt, így ha megfelelő a szigetelés, akkor nem lehet fázni a biciklin, és az izületek is védve vannak. Most, hogy a tárgyi feltételek talán már tisztázódtak, néhány támponttal szeretnék szolgálni a kezdéshez. Először is kellemes tavaszi-nyári időben szoktassuk rá magunkat a rendszeres kerékpáros közlekedésre. Addig járjunk bringával, ameddig jól esik, ez mindenkinél mást jelenthet: kinél hőmérséklet, kinél havazásfüggő. Ha valakinek bejött a kerékpározás, akkor teljesen más szemmel fogja nézni a közlekedés más válfajait, amelyek használatára a zordnak vélt idő miatt rákényszerül. Ha ismét itt a száraz idő, nyeregbe lehet pattanni, és közlekedni ameddig jól esik. Ezután remélhetőleg már kitolódik az újabb leállás esedékességének időpontja. Újabb buszon lökdösődéssel eltöltött hónapok után talán már olyannyira érezhető lesz a kontraszt a kerékpározás javára, hogy a következő szezonban már nem lesz leállás. És ne feledjük: bármennyire is fel vagyunk öltözve, húszpercnyi várakozás a buszmegállóban sokkal kellemetlenebb, mint ugyanennyi idő alatt frissen, vidáman hazatekerni…
forrás:
Bikemag [Horváth Balázs]