Lemezeket ajánlok, és néha írok is róluk:
Fat Thumbs Ronnie – Time to shine (a
Unity Sextet release)
Légére Records [2012, LEGO049LP]
Lehet, hogy csak az én figyelmemet
kerülte el, de a Légére kiadó szép csendben azért ellátja
hallgatnivalóval az erre fogékony nagyérdeműt. Igaz, az általam
funkbreak stílusúnak beskatulyázott kiadónál már nem veszek túl
komolyan egy-egy új megjelenést, hiszen egyfajta műfaji
túltermelési válságot vélek, vagy csak szeretnék ezzel
magyarázni. Tehát bombaként robbant ezek után az erre érzékeny
lelkületemnek, egy sextet felállású jazzalbum, amelyre most
szeretném felhívni az e sorokig eljutó zeneszerető olvasót.
Külön öröm, hogy magamnak köszönhetem a felfedezést, mert
valamilyen érthetetlen okból még senki nem írt erről az albumról
kishazánkban. Kezdeném a zenészek bemutásával, hiszen még nagy és szép
jövőt jósolok nekik: Buddy Franco-szaxofon, Fats Young Jr.-gitár,
Cassius Farqhuar-dob, Junior Oliver-bőgő, Chuck Waldron-elektronika
és 'Fat Thumbs' Ronnie-billentyű. Tehát ők hatan, Dél-Angliai
klubokban zenélgettek (no meg különböző jazzfesztiválokon) és
rá kellett jönniük hogy egész jól kiegészítenék egymást az
általuk oly kedvelt fúziós, eklektikus előadásmódokban, amit
neves elődöktől ültethettek át, itt persze azonnal lehetne
felsorolást kezdeni, hogy ki, mit hall bele a munkájukba, de persze
itt nem szeretnék támadási felületet kreálni. A tizenegy
felvételt tartalmazó korongnak nincs gyenge, sebezhető pontja,
azaz perce sem, figyelemreméltó tulajdonság az amúgy is telített
szcénában. Mindíg izgalmas a kezdet, amikor fiatal zenészek
összeállnak egy olyan reménytelennek tűnő cél elérése
érdekében, hogy sztenderd zenekarrá váljanak. Szerencsére erős
kiadói támogatással, komoly tapasztalatokkal bíró menedzseléssel
a hátuk mögött, hiszen a Freestyle kiadó pápája Adam Gibbons
(Lack of afro) egyengeti az útjukat. Nyilván azon lehet majd
esetleg kételkedni, hogy miért kell elektronikát (?)
belecsempészni egy ilyen zenei felállású kortárs jazzhez, de
erre talán majd választ ad a kiszemelt célközönség, és persze
már beleképzelem előre az esetleges remixerek munkáit. Jómagam,
hiszem, hogy komoly kiadványok vannak még előttük, hiszen ilyen
kezdet után fel sem merülhet bennem az ellenkezőYEAH. Gondoskodtak
zenei és verbális kerettel elátni a hanganyagot, mivel kicsit a
modernkori emberi kapcsolatokra utalhat az első és az utolsó
felvétel (Tenuous Link & Parting Gesture) és külön
értékelendő, hogy mementót állítottak a rögzítés helyéül
szolgáló stúdiónak (Playhouse). Tömören összegezve teljesen
egységben érzem ezt a hatos formációt, hiszen a napjaink világába
szeretné becsempészni a jazz érzését.
-------------------------------------------------------------
Bas Lexter Ensample – Resense 022
Resense Records [2011, RES022]
Lassacskán már a harmincadik megjelenés előtt áll, a számomra legszimpatikusabb bootleg kiadó. A Resense márkanév ugyanis arról nevezetes, hogy kizárólag vinylen jelenteti meg az egyre duzzadó számú producereinek a munkáit. -külön öröm, hogy a sorban a Mustbeates srácok is megtalálhatók- Az eröltetett menet annak is köszönhető, hogy az elmúlt időszakban általában 7"-es formátumra álltak rá, és ezzel jól felpörgették a kiadványaik számát. A legutolsó vételem szerencsére a kivételt képezi, hiszen jelen esetben EP-ről beszélhetünk, amely már a felvételek számával (5) is barátkozásra csábíthat. A 013-as korongot szintén a vicces nevű Bas lexter Ensample követte el, de akkor még picit langyosnak itéltem, talán a "soulcentikussága" miatt. Határozott fejlődés tapasztalható a két kiadvány között, pedig csak egy-két év lehet köztük. Az A1(Playin with daydreamin)-es számnál még talán kicsit még visszaköszön a soul/reagge egy olyan fúziója amely annyira nem nyerő nálam, sebaj az A2 (Yeyeyeah)-nél már érződik az a ritmusvilág amelyet keresek ennél a kiadónál, hiszen a 60-as évek világa van hangsúlyozva az ütemképleten.A3-ra (Operation grandslam) érve, erős elképedés volt a reakcióm, hiszen aki ilyen szinten gyúrja össze a kémfilmek hangulatát bossanovával annak jár a magasszintű elismerés. Fordítva a hanglemezen elérkezünk a Zöld paradicsomról elnevezett nótához, amely kicsit talán középszerű lehet annak aki nem fogékony a herflis western idillre. Végezetül de elsősorban! a B2-es (B-Bwoylogy) mash-up katyvasz tudatosította bennem azt az elhatározást, hogy kinyitom a bukszámat, díjazván a produktumot, amelyről elmondhatom, hogy a muzsikák számával azonos számú stílusvilág van érintve, és szerintem ez igen ritka ebben a funkbreaknek mondott közegben.
-------------------------------------------------------------
The Unheard – Untold stories in music part.2
Unicycle Nutfish Productions [2011, NUTFISH3]
Független kis kiadó második kiadványára figyeltem fel nem oly rég, amelyben főleg hip-hop ütemre lüktető downtempo hangulatok varázsoltak el, de akkor még nem vettem rá magam, hogy megvétellel jutalmazzam. No, de a második része ennek a 'tömérdek! történetnek eloszlatta a kételyeimet arról, hogy nem egy véletlenül jól elsült munka eredményét hallgathatom. Kiváló samplingmunka, népszerü öregsulis ütemeken landolva. Az előző részhez képest tágult a repertoár, hiszen kozmikus balladák (Rapture, Cosmic freefall) is helyet kaptak, chillező hangulatra éhezőknek. Amely végül eladta számomra a lemezt, az Bob James:Angela c. átirata (Spirit of summer) amely, az arra fogékony fogyasztót teljesen leveheti a lábáról, mint például engem. Sőt, ha ezen túllépünk akkor konstatálhatjuk, hogy élő sáv is helyet kapott (Imagineeering) Sasha Pannu személyében aki teljes mértékben emeli a produkció szinvonalát.Nagyon egyben van a korong, pláne ha még azt is megemlítem, hogy helyet kapott két felvétel -Kormac szintű swingbreakek!- (This, Attack of vibrarian 2) amely bátran játszható táncos rendezvényeken. Elmondhatom, hogy rádió, dj, és fogyasztóbarát a kiadvány, amelyre tényleg vadászni kell, hiszen a marketing jelen esetben nem tud segíteni, csak esetleg olyan bátor lemezgyűjtők publikációjából derül ki, mint például... :)
-------------------------------------------------------------
V/A – Tru Thoughts Compilation
Tru Thoughts [2010, trucd216]
Azt ugyebár tudni illik, hogy a kedvenc Brightoni kiadónk, tavaly ünnepelte a 10 éves fennállását, és ennek rendje és módja szerint volt is több jubileumi kiadvány ennek lenyomataként. Na de azt figyeltük-e a sok válogatáslemez között, hogy megbújt egy olyan megjelenés amelyet szintén Robert Luis válogatott össze? Amelyet akár felfoghatunk egy kiadói esszenciának is, miért is? 15 felvételt tartalmaz a korong, és ha időrendben haladunk, akkor az első Bonobo lemezről a Kota c. remekműtől kezdve eljuthatunk egészen Belleruche – The itch akusztikus verziójáig, amit egészen ezeddig rejtegetett előlünk a kiadó. A teljesség igénye nélkül azért megemlítenék pár gyöngyszemet: rögtön az első a sorban Quantic és az ő Barbaro Combójának egy gyönyörű instrumentális "orgiája" a Dreaming mind című, de az 2004-es Alice Russell albumról a Sweet is the air című kissé bossanovás felvétel is le lett porolva számunkra, nem beszélve a megúnhatatlan Time is the enemyről amit Quantic jegyez.Döntő részben azért friss muzsikákat vihet haza a vásárló, hiszen túlnyomórészt 2009-es felvételekről van szó: a Stonephace, Kinny, Kylie Auldist, Milez Benjiman akik eddigi egyetlen albumuk megjelenését köszönhetik a kiadónak, de a rutinosabb versenyzőknek mondható Lizzy Parks, Flevans, Natural Self is képviseltetik magukat egy-egy szerzeménnyel. Ha már ilyen szívességet tett nekünk Robert, hogy összehozott egy ilyen színvonalú válogatáslemezt, akkor csapjunk le rá, mert az ára is rendkívül pénztárcabarát, ha nem hiszed járj utána!
-------------------------------------------------------------
V/A – Sun dub vol.2 –a spicey blend prepared by Dunkelbunt
Poets club [2010]
Ulf Lindemann, azaz művésznevén Dunkelbunt rittyentette össze a soron következő labelválogatást, amely már a második résznél jár.Divatosan csak világzeneként aposztrofált a hivatalos műfajkategória, de ha egy kicsit szakértő füllel hallgatjuk, akkor azért megállapíthatóak a következő stílusjegyek: dub, balkan, gypsy, mindez persze sokszor elektronikus köntösbe bújtatva, hiszen a remixerek épp ezért felelősek. Két verzióban jelent meg a válogatás: az LP verzióban 7 felvételt birtokolhatunk és egy bónuszlemezt, amely a tavaly megjelent Eastenders maxi Bajka közreműködésével (PCR046), no meg a bakelitvásárlási hűséget Christian Kessler kiadófőnök egy letölthetőségi lehetőséggel jutalmazza, ha felveszed vele a kapcsolatot. A cd kiadvány pedig egy 19 számos mixtape, amelyet valószínűleg a szelektáló gyúrhatott egybe. De nem csak ott tevékenykedett erősen, hiszen Dunkelbunt majdnem az összes felvételben szerepet játszik, vagy szerzőként vagy átdolgozóként.Magyar vonatkozása is van mindkét hanghordozónak, elsőként említendő a Csókolom zenekar Dunántúli slágerének Amorf Ördögök féle feldolgozása, amely bakelitformátumban ezeddig még nem jelent meg.A másik büszkeségünk a Savages Y Suefo duo, Cloud Tissa & Dunkelbunt féle Kebab Connection féle átirata. Tehát ha megnyeri tetszésünket ez a kissé kelet-európai zenei műfaj, akkor ezzel a válogatáslemezzel biztos örömet szerezhetünk minden fél számára, hiszen dj és hallgatóbarát a kiadvány.
-------------------------------------------------------------
Dj Duct - Backyard edit pt.3
Thinkrecords [2010]
Harmadik részénél jár ez a sorozat, amit Dj Duct nevével fémjelez a Think kiadó. Ez a japán úriember igencsak szívesen nyúl vissza a 60-as, 70-es évek elfeledett, porosodó felvételeihez, hiszen a korábbi két kiadványnál is olyan nevek szerepeltek a céltáblán, mint pl.: Betty Davis, Meters, Louis Paul, stb…Tehát a re-edit fogalmát jól kimerítve: az ütemvilágot kicsit turbózva és megpiszkálva, egy új élményt nyújt a hallgatónak, és szerintem inspirálva õt arra, hogy nézzen utána az eredeti felvételnek. Miután én itt elvégeztem a házi feladatot, ezért most kivételesen engedem, hogy puskázzatok rólam. Jószokás szerint öt felvételt tartalmaz ez a korong is, elsõként a Cucaracamacara címû, Harvey Averne Barrio Band 1971-es dögös számát alakította át, a maga által elképzelt sorrendbe téve a hangszereket, és loopolt ott ahol kellett. Következõ "áldozat" a Trinikas 1960-as, Remember me felvétele, ahol szinte semmi dolga nem volt, mert annyira egyben van az eredeti. Nem úgy a következõnél, ahol Alvin Cash - Stone thing c. felvételét zilálta teljesen szét, de mivel a funk és a hip-hop köztudottan baráti mûfajok, mégse tûnik kaotisztikusnak a munkája, ami már szerintem remixértékû. B oldalra érve Idris Muhammad - Dont' knock my love -ja vár ránk, amit szerencsére csak jobban táncolhatóvá tett Mr.Duct, hiszen itt is nagyon színvonalas az originál darab. Végezetül a számomra ezeddig ismeretlen Jayson Lindh -aki- mint megtudtam egy kitûnõ fúvos, egy 1973-as felvétele a Your own home címû került új kontextusba, de csak annyira, hogy tudjunk bólógatni egy jó kis fuvolás hip-hopra, no meg a korong vételére, hiszen számomra ez az utolsó átdolgozás adta el a lemezt.
-------------------------------------------------------------
Renegades of jazz - Karabine EP
Wass [2010]
Új kiadó elsõ megjelenése, szokás szerint nagy izgalom a feleknek. Smoove a labelfõnök, akinek a neve talán garancia lehet az új ötletek, illetve az új producerek, zenekarok felkutatására. Ezúttal a Mash & Munkee egyik tagja, David Hanke új projectje a Renegades of jazz, a bevezetõ név. Két számot, és ezekre készült két átdolgozást tartalmaz az EP. Elsõként persze a névadó felvétellel kezdünk, amely egy nagyon fincsi zongorabetéttel rendelkezõ pörgõs muzsika. Ezt az az Uptown Fellaz dolgozta át, amely most amúgy is nagy sikereket jegyez európaszerte, hiszen, túl van az elsõ saját bakelit megjelenésen, illetve egy remix EP-n, szóval saját maguk szerint boogie felfogásban írták át a Karabine c. mûremeket , amely így talán még buliképessé teheti az amúgy is odaálmodott darabot. A másik felvételt a frappáns névválasztásnak köszönhetõen, rögtön szívembe zártam, hiszen ha valaki almaszósznak keresztel egy dalt, annak több oka is lehet, de ezt most nem taglalnám. Tehát vegyünk egy már bevált ütemvilágot, hosszanti gitárlooppal, és csipetnyi fúvóssal spékeljük meg, és készen is van, az akár színpadképes, azaz élõben is remekül vállalható nóta. Dusty, a Jazz & Milk kiadó feje kivételesen most nem alkotott olyan sziporkázót, a remixe elkövetése kapcsán mint máskor, hiszen csak egy kissé elcsépelt bassline-al operált. De hát hiszen tudjuk, hogy az almaszósz az almaszósz, és ha nem hajítunk bele galacsint, akkor jöhet utána palacsint…
-------------------------------------------------------------
3 Titans & The Menahan Street Band - College / The life is a scholar
Dunham [2010]
A méltán híres Daptone kiadó, ami fõleg az újkeletû funk témákkal operál, nem oly rég egy "leányvállalatot" hozott létre, amely Dunham Records név alatt fut, és ez Menahan Street Band fennhatósága alatt lehet, hiszen az eddigi kiadványokban mindig volt szerepe. Nincs ez most másképp sem, hiszen zenei aláfestõként segített egy fiatal triónak debütálni. Két felvétel található a 7"-es korongon, a címekbõl sejteni lehet a témát, ami nyilván az életkor sajátossága lehet, miszerint egy kórkép a mai amcsi sulihelyzetrõl. Hangzásvilágában ami az mc-zést illeti kicsit régisulis az érzés, de ez is a mostani retrókorszak eredménye lehet, összegzésképp elmondhatom, hogy a résztvevõknek remekül sikerült a funkot és hip-hop-ot egybegyúrni , és ha megnézzük ezt a videót az alátámasztja, hogy játszi könnyedséggel, gyermeki módon is lehet maradandót alkotni.
-------------------------------------------------------------
V/A - I can hear it now EP
Cast-a-blast [2010]
Duplán örültem ennek a kiadványnak, hiszen végre a sok digitális megjelenés után, bakeliten is élvezhetjük ennek a görög illetõségû kiadó alkotásait. Nem beszélve arról, hogy igazán DJ barát a lemez, hiszen öt felvételt tartalmaz a korong, és ezáltal a több stílus miatt, többféle hangulatú alkalommal játszható. A label húzónevei egyértelmûen Palov és Mishkin, de persze a többiek is szorosan zárkóznak felfelé. Elsõ felvétel amit Mishkin jegyez, egy furcsa kollaboráció, hiszen egy erõs dancehall szöveg keveredik egy húzós ütemen, amiben nagyon jól hömpölyögnek az erre megálmodott mintázott hangok. A közelgõ Palov nagylemez elsõ hirnöke a második dal, a "whats tahat" címû, amely egy teljesen letisztult darab, klarinét/gitár kombó uralkodó mondanivalóval, picit talán visszafogott ütemvilággal, ezáltal elég rádióbarát a felvétel. B1-en a kiadó Dominicai embere BNC aki erre a számra együttmûködik E.Phinix-el, kemény hip-hopot tol az arcunkba, ami garantáltan bólogatásra ingerel, mellesleg nekik is hamarosan jön ki az LP-jük. 2-ik muzsika egy Palov szintû darab, amit egy Kill Emil névre hallgató úr követett el, egyszerû képletnek tûnik, de annál hatásosabb az összkép. Végezetül egy késõi funkstílusú szám zárja ezt az EP-t, ami Larry Gus nevéhez fûzõdik, amit talán csak sokadik hallgatásra értünk majd meg, de ezt nyilván csak bónuszként kaptuk, amit megköszönve elfogadunk.
-------------------------------------------------------------
The Souljazz Orchestra - Rising sun
Strut [2010]
A 2002-ben alakult zenekar immáron negyedik albumával jelentkezik.Elég látványos az együttes albumainak a különbözõ inspirációi, miszerint az elsõ, 2005-ös Uprooted c.-nél inkább az instrumentális jazzfunk beütésû darabok a dominánsak, majd a 2007-es Freedom no go die, illetve a 2008-as Manifesto c.albumokra a vokális afrobeat vonal a jellemzõ. Ezek után mit is várhat a hallgató? Persze ismét váratlan lépés következett, mégpedig egy elég akusztikus hangzásvilágú, teljesen instrumentális sokfúziós jazzlemez. A kilenc muzsika kétharmada igencsak melankólikusra sikeredett, kezdésnek az intrószagú Awakening címû, ezt a Lótuszvrág c. követi stílusban, viszont a Mamayánál érezhetõ elõször az afroíz, de itt is csak nagyon finoman. A Serenity és a Consecration hasonlóképp tiszta érintetlen kortárs jazz. Viszont a maradék harmadra igencsak a tánczene a jellmezõ, hiszen az Agbara és a Negus Negast gyaníthatólag a táncparkettre készült, és valószinûleg a remixerek már gyúrják alá a más értelmezésû zenei alapot. Összegzésképp elmondhatjuk és egyben megérthetjük, hogy mitõl is lehet Souljazz ez az Orchestra, hát ettõl az albumtól egészen biztos, hiszen a lemez spiritualitása a lelkünkbe fog helyezõdni. Figyelem: a zenekar áprilisban európai turnén mutatja be az új lemezt!
-------------------------------------------------------------
The Qualitons - Mellbimbo / Kulmi
Tramp Records [2010]
Az elsõ önálló studióalbum megjelenése elõtt, a Tramp Records gondozásában jelent meg immáron a második 7"-es lemez a zenekartól. Miután Kovács Katit ismét vezércikkeké tette a zenekar, bevonultak a stúdióba, és a Mellbimbó c. muzsikát (igaz jól lerövidítve!) rögzítették, hiszen a koncerteken a tíz perces verzióban -mondhatom, hogy 'csúcsrajáratva' - bontakozik ki a zenekar, de egy kislemeznek igencsak véges a barázdaszáma, tehát ha ezt választotta a "manager", akkor kompromisszumnak kellett születnie. Szerencsére a pszichedelikus afrobeat hangzás megmaradt, és uralja egészet, köszönhetõen a fúvós szekció támogatásának. A Kulmi c. dalról csak annyit, hogy CSAK ezen a hanghordozón lesz megtalálható, hiszen a leendõ LP-n nem maradt neki idõ/hely, itt is nehéz döntést kellett hozni az illetékeseknek, de ettõl is lehet igazán exkluzív a korong. Amúgy egy laza középtempós kompozicióról van szó amit Szõke Barna gitárvirtúzitása, illetve Premecz Mátyás hammondorgona játéka fémjelez. Tehát aki túl sokat gondolkozik a vásárlással, az lemaradhat két kiváló muzsikáról, hiszen csak 500 db-ot nyomtak ezen hanghordozóból.
-------------------------------------------------------------
V/A - Tru Thoughts Cover EP
Tru Thoughts [2009]
10 éves fenállását ünneplõ Brightoni kiadó, az elmúlt esztendõ végén jól összekötötte az ajándékszezont és a saját jubileumát, minek eredményeképp legalább 5 hanghordozója valamilyen extra szülinapi tulajdonságokkal bír! [nézz utána] Tehát az én választásom egy olyan EP-re esett, amely a kiadó legjobban sikerült felvételeit tartalmazza, ami igencsak relatív dolog hiszen 200 db feletti megjelenésbõl ember legyen a talpán aki öt darabot ki tud választani. Mivel pont ezek a "kiválasztott" tételek hiányoztak nekem vinylen, gondoltam én is együtt jubilálok a a Quantic Soul Orchestra - Hold it down és a Get a move on átdolgozásával, no meg a Hot 8 Brass Band - Sexual Healing-jével, nem beszélve a Nostalgia 77 - Seven nation army-járól. Mondjuk az Aldo Vanucci - Naive c.dalt nem igazán értem, hogy miért került rá erre a kiadványra, de ez legyen az én szégyenteljes dolgom.Tehát most kivételesen nem vesézném a szerzeményeket, hiszen ezt már mások biztosan megtették, csak egy kis figyelmet szerettem volna szentelni rájuk, hiszen általában én csak ajánlani szoktam nektek a tutit. Remélhetõleg ez a lemezkiadók közötti egyik legnagyobb bástya, sokáig vívja még a harcot a modernkori vívmányok ellen, amelyek ellehetítlenítik a fizikai formátumú megjelenéseket, vagy csak én lennék hanglemezfetisiszta?
-------------------------------------------------------------
V/A - CHiRALiTY - Cafe Csiga No.1
Chameleon Records [2009]
Külföldön már oly jól bevált recept, ha egy vendéglátóhely bevonja magát egy válogatás CD égisze alá, hiszen olyan folyamat alakul ki így, amibõl minden résztvevõ pozitív szaldóval távozhat. A kompilációt ezúttal a Savages y Suefo duó hozta létre, ami nem lehet váratlan, mert talán DJ Suefonak van az egyik legnagyobb tapasztalata itthon ezen a téren, hiszen már több sikeres válogatást rittyentett össze, többek közt a Tilos Rádió, illetve a UPC felkérésére. Emellett már több neves kiadónál (Tru Thoughts, Jazz&Milk, Pulver, UrbanWorld, stb…) büszkélkedhet megjelenésekkel valamelyik formációjával, mert ugyebár a Vono Box-nak is õ az 50%-a! Savages, aki szintén több lábon áll zenei téren, szintén hazai pályán érezhette magát a Csiga Kávézó egyik rezidens háttérzene szolgáltatójaként. Tehát adott volt egy házi feladat, nézzük hogyan is lett megoldva! Dicséretes a 16 db track, amely közel hetven percig biztosan fülelésre ösztökél, és ez ebben az esetben a kávézónak sem lesz majd rossz, ha épp ott éri a vendéget ez a szelekció. A Csiga tulaja, Oran által felmondott intro elég beszédes, és találó a címe is: Gastropodcast. Ezen kívül még két szerzeményt mondhat magáénak a válogatást jegyzõ duó: egy Smárton Triónak készített remix a Fast Rock címû számra, a másik pedig egy Vono Box mû, a Crime City címû soft western darab. A többi muzsikának, nagyjából a fele a Chameleon Records, illetve a Budabeats netlabel fennhatóságát jelzi. A Singas Project dubos fûszerezésû nótája, az Oh Daddy, vagy az igen termékeny Suhov bítje, a Leave My Wife Alone címû, az Ez a divat Into The Riverje, a Mystical Plants HeadNdaclouds címû mûve egyaránt hozzák a szokásos színvonalat. Ebben a kalapban található még a német Sliptone Bottle Tops címû szerzeménye, amely most laza latin mintával örvendeztet meg minket, és végezetül a Pluto Project Manges dalának Razoof féle átdolgozása, ahol a remixer neve garancia a jó kis dubos végeredményre. Persze a magyar elõadók dominálnak a válogatáson, erre jó példa a Tücsök Electro, amely ha belegebed, akkor is visszahozza a jazzt a tánctérre, a pécsi Oriol Vandela retro bossa darabja is komoly munka, de Sztyepp mester Maratója is tökéletes a kávéházi hangulat fokozására. A többi muzsika szintén kötõdik valamilyen szállal DJ Suefo munkásságához, például a külföldi cimborái által elkövetett remekmûvek formájában. itt gondolok a Jazz&Milk fõnök Dusty eposzára amelyben Carla Wallet nyújt maradandót a vokáljával, vagy az ausztrál 'hangmintazsonglõr' Unkle Ho Kindergarten címû darabjára, amelyet az amerikai Rube piszkált meg és tette ezáltal swingbeat skatulyába. A korongot a Villa R nevezetû ír zenekar indie beütésû, de ugyanakkor repetitív downtempós dala zárja. Feltétlen beszélnem kell a CD külcsínjérõl is, hiszen egy rendívül ízléses, színes képi világot hozott össze a régóta Pesten élõ, angol festõmûvész, Marcus Goldson a digipack borítóra, amely tényleg pont az i-n. A lemezt a Rákóczi tér - Vásár utca keresztezõdésében elhelyezkedõ Csigában lehet beszerezni.
-------------------------------------------------------------
Mr.Confuse - Imóvel
Légére records [2009]
Pár hónapja jelent meg Feel the fire címmel, ennek a Hannoveri úriembernek a bemutatkozó albuma, és ez a maxi már harmadik a sorban. Az elõzõ kettõ is pokoli erõs volt, hiszen korábbiakban Smoove és Aiff voltak a remixerek, persze a jó kis saját nóták mellett. Ezúttal is megtartotta dj-barát szokását, miszerint, legalább 5 vagy 6 trekket rápréseltet a kiadványra, ami ezúttal is megvétellel volt díjazva. Szóval az A oldalon az original felvétel mellett , ami egy elképesztõ latinfunkbeat, helyet kapott egy tört ütemre pakolt dallamvilág, ami Rephrase kezenyomát dicséri. Persze nem mehetek el a számomra kissé ismeretlen Thomas Blondet átdolgozás mellett sem, aki egy jóféle elektronikai alappal látta el az It's just a blues számot, és ezzel tette színessé az amúgy fekete korongot. Figyelem! a B oldalra való forgatás után a fejekben erõsen kattoghat a lemezvétel lehetõsége, fõleg ha Alen De Laniere átdolgozását füleljük, hiszen õ egy kicsit jazzesre vette a hangvételt. A B2-n Ed Royal hozza a kötelezõ elvárt funkbreak formát ezúttal is, a Balkan funk c. nóta alá pakolta a hagyományos ütemvilágát. Végezetül de tényleg nem utolsósorban, az ebben évben elég termékeny Una Mas trió lassíthat le minket az õ kis nujazz, bossanova fúzió közeli remix-szével, ami az En moviment zenébõl született. Összegzésképp elmondhatom, hogy ismét egy favorit lemezzel vagyok beljebb, és a sok stílusirányzat miatt elég sokáig fogja a vállamat húzni ez a kiadvány.
-------------------------------------------------------------
Assembly line - Falling back
Cardboard city [2009]
Az ezidáig számomra ismeretlen Cardboard City kiadó, ausztrál duója figyelemreméltó EP-vel rukkolt ki a lemezpiacra. Feltétlen nevesíteném is a formációt, hiszen megérdemlik: Nathan J. és Luke Middelberg akrobatáskodik a szemplerek és az ütemszekciók között. Aki kedveli az intelligens, bólogatós ütemvilágú, vokálokkal dúsított, hangmintákkal tûzdelt hanganyagokat annak garantálom a lemezestáskába kerülést. Miért is? Eleve a négy számos kiadványokhoz személy szerint jobban vonzódom, fõleg akkor, ha az összes dal tetszetõs a fülemnek. Az A1-es címadó zene szépen megalapoz a korongnak, ezután érdeklõdve tekinthetünk az A2-es "Cosmic Ballad"-re, amelynek a ritmusa, vokálja tényleg földöntúli. Megfordítva a lemezt a B1-es "Saying Something" dallamvilága folytatása az elõzõekben leírtaknak. Végezetül a B2-es "Out The Frame" késztetet arra, hogy magadévá tedd ezt a kiadványt. Remélhetõleg az Assembly Line futószalagon gyártja majd nekünk az ilyen finom hallgatnivalót a késõbbiekben. Kíváncsiságod enyhítésére és kedvcsinálónak, pedig ajánlhatok egy videót, ami a Perth-i lemezbemutató partin készült.
-------------------------------------------------------------
V/A - Compost ambient selection - Compiled & mixed by Minus 8
Compost Records [2009]
Mindig odafigyelek ennek a német kiadónak a munkáira, mivel a Ninja Tune mellett a Compost Records kiadványain szívtam magamba a megfelelõ "tápoldatot", de idõvel sajnos elkommerszedett számomra, talán a sok elektronikus megjelenés miatt, lehet, hogy a német piac éreztethette igényeit számukra. A cím már sejteti a stílust, és ebben nem is fog csalódni a leendõ hallgató, lehet, hogy kissé elcsépelt már az a gondolat, miszerint "utazunk a muzsikák hallatára" de most tényleg errõl van szó. Szóval ezen mixalbum megjelenés, egy kicsit nosztalgikus számomra, az elõzõekben leírtak miatt is, de mivel a válogató-keverõ személy jócskán a régebbi megjelenésekbõl merít, például: Beanfield, Kyoto Jazz Massive, Dj Linus, no meg saját munkáiból, és ez miatt talán jobban felfigyeltem én is, ugyanakkor persze gondolt a kiadó új mûvészeire is, például: Alif Tree, Karma, Marsmobil, Felix Laband. Különösebben nem kell kiemelni egyetlenegy zenét sem, mind a 16 alkalmas egy tökéletes relaxációra. Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a Compost Records elmúlt tízévnyi, közel 300 kiadvány közül a legbelassultabb melódiái kerültek egy csokorba, finoman összehangolva. Talán megkockáztathatom, hogy nálam a tavasz lemeze, köszönjük Robert.
-------------------------------------------------------------
The Juju Orchestra - Remix EP#02
Agogo [2009]
A banda elsõ albumjának premierje kereken kettõ esztendeje történt, kicsit ezért is lehet furcsa, hogy most egy picit megkésve jönnek az átdolgozások, sebaj a jó munkához idõ kell.Szóval ennyi idõ után a "tangóellenes", talán a Gotan Projectet szurkáló dalukhoz nyúlt a Schema kiadóhoz tartozó Dining Rooms, aki egy jól belassult ütemvilágú darabot fabrikált, az amúgy is komor számból, míg ugyanezen oldalra a Galopp label élcsapata Frohlocker, egy táncosabb, kissé házgyanús, tehát elektronikusabb dalt faragott. Ha fordítunk a korongon, akkor jön csak az igazi nem várt meglepetés, ugyanis az igencsak latinos, bosszás beütésû Náo posso demorar c. dalból egy dubfûszerezésû átírat került ki Dubben kezébõl ami elég laza lett, végül Diesler munkájáról kell szóljak, mert az õ remixe nagyon élõ hangzású, és úgy tûnik, hogy az eredeti vokált felhasználva újra feljátszották a nótát valamelyik zenekarával. Tehát ha valaki befizet erre a korongra akkor, annak egy darabig nem fog kikerülni a táskájából, mert mindenféle hangulatú helyen elõ lehet kapni, és ez a szabadstílusban gondolkozóknak mindneképp megéri.
-------------------------------------------------------------
Dusty - Keep it raw remixed
Jazz & Milk [2008]
Az utóbbi két évben a tejesjazzes kiadó, kedvencemmé nõtte ki magát, és ez a kiadó zongoracipelõjének, Dusty-nak /is/ köszönhetõ, hiszen 2 db EP, 1db remix EP, és a kiadásra váró LP, igencsak húzóerõnek bizonyul.A JM007 és a JMCD003 közötti türelmetlen idõszakot ezzel, a remix EP-vel teszi számunkra kellemessé. Az elsõ átdolgozást a Solo Moderna követte el, és tartva ennek a számnak az alapkoncepcióját, ami egy pörgõs bossa-funk, kifejezetten táncparkett orientáltságát megtartva piszkálja meg. Az A2-es muzsikában a jó kis bariton szaxi dominál, kellõképp hozzápárosított ütemvilággal, aki pedig megkapta a sávokat az nem más mint, az a Romanowski, aki a kiadó másik szorgalmatossága, és neki tényleg elnézhetjük, hogy olyan sokat nem tesz hozzá az amúgy is príma nótához. Miután fordítunk a korongon, jöhet a Tap-tap és a Watch Tv találkozása, itt amúgy egy középtempós darabhoz nyúl hozzá a remixer, és miután egy picit csihol az ütemen, és kiemeli a hangszerek mondanivalóját, dolgát jól végzõen biccent. Végezetül elérkezünk a magyar formáció munkájához, /akik szintén oly közelinek mondhatóak a kiadó házatáján, fõleg ha jövõbelátóak vagyunk...J/ akik belecsempésznek egy kis keleties ízvilágot, az amúgy egy picit lassabb, jazzesebb gondolatmenetre, és a Vonobox ismételten bizonyítja, hogy jó úton halad, az elsõ saját megjelenés felé, ami valószinûsíthetõen ennél a kiadónál jöhet majd ki.
-------------------------------------------------------------
VA - Jazz & Milk Breaks Vol. 2
Jazz & Milk records [2008]
Amióta Fonetik felhívta a figyelmemet erre a kiadóra, azóta szemmel tartom ezt a kis csoportosulást, mert ebben a telt zeneiparban, kellemes színfolt ez a kis független label. Szóval az ötödik kiadványnál járnak, és ezen belül a második válogatás EP-nél. Tudom, hogy már elcsépelt, mindig kikiáltani valaminek egy korongot, de ezt most mégis meg kell tennem: számomra mindenképp a tavasz Ep-je. Igazi dj-barát lemez, nemcsak a fél tucat kitûnõ muzsika miatt, de a stílusok sokszínûsége miatt is. Érdekességnek tartom, hogy évekkel ezelõtti muzsikákat is leporol a kiadó, itt van rögtön kezdésnek Mocean Worker darabja, ami a 2005-ös albumáról ismert, dögös fuvolás téma, ami elég magasra teszi a mércét. Következõ a sorban Blank Zulu - Mellow Magic-je, amely egy középtempós kellemes afro beat téma, majd az A3, egy Ninja Tune közeli produktum, amely végig nyüstöl egy kissé melankolikus harmóniát, egy kicsit Budabeats-es stílusban. Miután fordítunk a lemezen, rögtön elmosolyodunk a Vono Box Pepitáján, ami számomra megunhatatlan, pedig már ez sem mai szerzemény. A B2-es számot Pharoah Roche követte el, õt a Sonar Kollektivrõl ismerhetjük, és most egy jó kis gitáros fûszerezésû elegyet készített. Zárásképp, de nem utolsósorban Energie Du Verre - Rockin' Habaneraja késztet a lemez megvételére, ami ugyan már kijött a Mojo Club Dancefloor Jazz Vol. 13-on, de ezt a közel hat perc progresszív, de azért tánctérre is való kortárs jazzt, örömmel hallgathatjuk, miközben hajtogathatunk magunknak egy tejes dobozt, amit bónuszként kapunk a lemezhez. További jó hír, hogy egy-két héten belül a boltokba kerül a két EP összegyûjtött, és pár számmal megtoldott anyaga CD-n is.
-------------------------------------------------------------
Säätiö Organisaatio - Avaruus Ihmiset Seka Luonto
Cymbidium [2008]
Nemcsak a Finn-Magyar barátság miatt, de feltétlen írnom kell errõl az albumról.Elképesztõ albummal rukkolt ki a banda, skandináv barátaink olyan zenei elegyet készítettek amely új dimenzióba repíti a hallgatót, és hihetetlen zenei élményt okoz. Méltó zenei kortársai a Teddy Rok Seven, Nuspirit Helsinki, Quintessence-nek. Az 1-eyes-t már korábban megismerhettük a Helsinki cooler vol.1-rõl, de a többi szerzemény is hasonló atmoszférában mozog, mivel a fúvós szekció nagyon domináns, kivéve az angol számcímmekkel ellátott dalokat, amelyek valószínûleg a zenei piacot ellepõ chill, lounge stb. válogatáslemezekre íródtak, no miután megbocsájtunk nekik, hallgassuk a vokál nélküli original suomi szerzeményeket!
-------------------------------------------------------------
Juliana Aquino - Disco [meets] Bossa
Peacelounge [2008]
Mint, ahogy ígértem, most a nemrégiben kapott promó cd-k közül választok, hogy jól megkritizáljam. Ez a kiadvány a válogatáslemezeirõl híres, Peacelounge kiadónál fog kijönni hamarosan. Juliana Aquino nem bízza a véletlenre, hiszen a korongon minden alkotás egy feldolgozás, és ahonnan merít az pedig a diszkó "aranykorszaka", tehát a '70-es évek második felében vagyunk. A hölgyemény a latinos stílúst fogja a jövõben jól ránk sózni, és ez az album egyben az õ bemutatkozója is. Szóval a hangszerelés, mint ahogy a nevében is szerepel fõleg Bossanovás, és ezt gyúrja össze a régi diszkóslágerekkel, mert persze a mostani zenei világban szerepelnie kell mindenféle fúziónak, és õ szerintük ez hiánypótló lehet. Tehát most egy más megvilágításban fülelhetünk Thelma Houston, Bee Gees, Gloria Gaynor, Chaka Khan, Donna Summer /és persze még sorolhatnám.../ megaslágerire. Szerintem egy jó vacsorához tökéletes lehet, illtve ajánlhatom a vendéglátósoknak, hogy szerezzék be az albumot. Valószinûleg a táncos-klubokat el fogja kerülni, de azért talán egy-két remix erejéig biztos mindenki majd hall ezen kiadványról.
-------------------------------------------------------------
Kutiman - Kutiman
Melting Pot [2007]
Végre megjelent Kutiman, becsületes nevén Ophir Kutiel, elsõ hosszanjátszós lemeze, mondjuk ezt erõsen sejteni lehetett, hiszen elõtte már két maxival azért már bemutatkozott a zenei szcénának, a debütálása az Afro Kats kiadónál jött ki /No Groove Where I Come From/Chaser/, majd miután leszerzõdött a Melting Pot kiadóhoz, és náluk is bevezette a termékét, a Music Is Ruling My Life c. nótával, amire Sabbo & Kuti, illetve Dj Day követett el átdolgozásokat. Kutiman Izraelbõl származik, de zenéjét mégis a afro-beat, psychedelic rock, funk és reggae stílusokból gyúrja össze, ez egy újfajta keveréke ennek a fúziós zenének. Életének nagy fordulópontja lehetett Jamaikai tartózkodása, ahol az addig is zenefüggõ lelke mélyet szippantott a helyi feelingbõl. Nem szabad figyelmen kívûl hagyni a frappáns névválasztást sem, hiszen a Kuti család neki a zenei mentora, és tiszteleg ezzel, no meg a zenei hatásvadászatával.Az album munkálatait végig egyedül tartja kézben, /gitár, dob, billentyû/ kivéve a vokalisták / Elran Dekel, Karolina, Chaka Moon / segítségét, amit még jobban feltuningolt a házias környezet, hiszen az otthoni stúdiójában készült a lemez. Tök jó ilyen zenei zsenik, tudnak nyomot hagyni ebben a telített zenei világban, és nem tünnek el a netlabelek bugyraiban, valószinûsíthetõ aki Dj Day és a Lefties soul connections mûvésztársa lehet, az még biztos hallat még majd magáról.
-------------------------------------------------------------
Smoove - Gravy /remixes & rarities/
Acid jazz [2007]
Nem bocsájtom meg magamnak, hogy 2007.11.23-án nem voltam az azóta már lerombolt hajdani WB-ben, ugyanis e napon lépett fel Smoove, az õ kis tombolós dj-szettjével, és miután teljesen teltház volt, gondolom sokak szívesen emlékeznek vissza. Sok fontos dolog kötõdik a nevéhez /kiadóalapítás:Wack, rengeteg átdolgozás/ Megjelent emberünknek egy remixlemeze, és miután jól feltámasztotta a kómában lévõ Acid jazz Kiadót, cserébe jó sok mintát vételezhetett magának és most ezeket egy csokorba kötötte nekünk, persze azért hagyhatott a második lemezéhez is. Szóval miután jókat samplingelt, még át is dolgozta magának, hol latinos-hol jazzesebb, illetve dubosabb stílusban ezeket. Szóval jó kis ütemvilággal párosított retró utazásban lehet részünk ha meghallgatjuk, és dönthetünk: bugizunk vagy bólogatunk, esetleg csak mosolygunk.
-------------------------------------------------------------
Wunmi - A.L.A.
Document [2007]
Úgy vagyok ezzel a lemezzel, hogy ha nem írnék róla egy kis kritikát, akkor nem tudnék
nyugodtan aludni, hiszen ha valamire, akkor erre az albumra fel kell hívnom becses figyelmeteket!! Rengeteg hanganyagon szerepelt már Ibi Wunmi, én elõször a hangjába a Ras: Do your dance c. szerzemény hallgatása közben lettem szerelmes, ez persze azóta is tart, és csak a teljesség kedvéért sorolnék egy pár mûvészt akit már elvarázsolt a hangja: Bugz In The Attic, Seiji, Trüby Trio, Fauna Flash, Pastaboys, MAW, Raw Artistic Soul, King Britt...szép kis névsor 'nemdebár'? Tavaly õsszel már kijött egy maxi /Talk Talk Talk , Message In A Bottle/ tõle, de akkor még nem sejtettük mi várható tõle. Szóval hét év vendégvokalistáskodás után saját albummal jelentkezett, ez az afro gyöngyszem. Szerencsére csak azt hozza ami nagyon jól áll neki, ez a döntõen afró hangzásvilágú, könnyen táncparkettre csalogató muzsikát, de ezt szerintem õk is tudják, hogy mi kell a népnek, hiszen akkor teljesedik ki a hangja ha a mögöttes zene brokenbeat irányultságú, persze a korongon van egy-két kivétel is, egy deep-house beütésû /Fanatics/,egy mély érzelmû alkotás /Woman child/, és persze a lemez húzóereje, ami egyben egy feldolgozás a Police együttestõl /S.O.S.- message in a bottle/. Számomra eddig az õsz legjobb lemeze, és vigyázat mert erõs függõséget okoz a mûvésznõ hangjának túlzott hallgatása, én teljesen rabja lettem.
-------------------------------------------------------------
Zuboly - Értem a kujonságot
Megadó kiadó [2007]
Május végén jelent meg Magyarország legnépiesebb posztmodern zenekarának, a Zuboly zenekarnak elsõ albuma. A Zuboly koncertrepertoárjának legnépszerûbb darabjait Lovasi András Megadó Kiadója teszi hozzáférhetõvé a nép számára az Értem a kujonságot címû bemutatkozó albummal. A Zuboly tagjai 2004. õszén egy születésnapi zenélés alkalmából sodródtak egymás mellé, és perceken belül már érezték, hogy ez sorsszerû, õk egy együttes, s azóta szövik egybe a popmotívumokat a népi muzsikával. Ágoston Béla olyan zenekarokban tûnt fel, mint a Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes, a Grencsó Kollektíva vagy a Folkestra. Kvartettjében és Agostones nevû dzsessz-rock-folk formációjában is jobbkeze a bõgõs Hock Ernõ, aki emellett az élõ zenére építõ Omnifix hiphop csoportosulásnak is tagja, míg Benke Félixet a moldvai népzenéhez fûzi olthatatlan szeretet. Ami pedig az MC-t, Busa Istvánt illeti, õ az Irie Maffia nevû reggae formáció és a Gimmeshot hiphop klán embere, aki Ágoston Bélával a szintén kísérletezõ kedvû Budbudasban találkozott. A zenekar megpróbálja a legtöbbet kihozni akusztikus hangszerparkjából (szaxofonok, brácsa, szájharmonika, tilinkó, dob, doromb, kalimba, melodika, bõgõ és természetesen az emberi test:beatbox, dorombének), de a produkcióban a legelképesztõbbek a cicéléssel (levélsíppal) elõadott dallamfüzérek. Ebbõl az alapból kiindulva nem volt nehéz összehozni egy hiphop ritmusokra épülõ, sok rapbetéttel és csipetnyi dzsesszel fûszerezett népzenei irányultságú dolgot. Viszont ahhoz már fantázia és merészség kellett, hogy jól ismert, fõleg könnyûzenei motívumokat illesszenek bele áthangszerelve a (szintén a játékosság áldozataivá váló) népi dallamok közé, és így megteremtsék az együttes fõ humorforrását. Itt a Panoráma címû tévémûsor fõcímzenéjébõl ismert Tangerine Dream-szám, a Choronzon szólal meg szaxofonon és kalimbán (Pannondráma), ott Michael Jackson köszön vissza egy karácsonyi dalban (Boldog karácsonyt M.J.), de még Mozart Don Giovannija is feltûnik a d.j. a gekommen (Don Jovi) címû darabban. Elõször csak kapkodjuk a fejünket a zenei idézetek hallatán (melyek egyeseket könnyen irritálhatnak is), aztán többszöri hallgatásra már kevésbé tûnnek fel, annyira könnyedén simulnak környezetükbe.Az erõs kezdés után azonban a nagyrészt középtempós számok minden ötlet ellenére is hagyják elkalandozni a hallgató figyelmét, így felfrissítésként hat a szaporább ritmust és dudát alkalmozó az utolsó elõtti szerzemény ("az Aki dudás akar lenni"és az AC/DC-féle It's A Long Way To The Top szövegébõl idézõ Portúra), majd a lemez egyetlen lassú szerelmes dala, a Másfél millió tépés Magyarországon volt szinte az elsõ közös dala a zenekarnak. És ha tudni akarjátok, hogy miként kerül a dalba a Chris Isaac féle wicked game motívuma? Semmi extra: Bõgõsük tehet róla, H.Ernõ épp abban az idõben rengeteg C.Isaac-ot hallgatott, és a próbák alatt belecsempészte. Szerintem a hazai piacon az év albuma.
-------------------------------------------------------------
Juju Orchestra - Bossa nova is not a crime
Agogo [2007]
Mindig izgalmas amikor egy új kiadó elsõ munkája lát napvilágot, és így van ez az Agogo records esetében is, akik a Juju Orchestra elsõ lp-jével gondolták a debütációt. Miután meghallgatjuk az anyagukat rá kell jönnünk, hogy milyen jól gondolták ezt. Ezidáig csak egy saját megjelenéssel büszkélkedhettek, de az elképesztoen nagy durranás volt a klubokban [Kind Of Latin Rhythm/Funky Nassau (12")], no meg a Brazilectro válogatás albumokon a jelenlét arra ösztökélte oket, hogy nem várjanak tovább az elso album munkálataival. Miután megtalálták a kituno vendégzenészeket [Carolyn Leonhart, Katia B, Robert Smith and Terry Callier], összeállt ez a lebilincselo alkotás, ami elég eroteljesen viszi majd oket a világhír felé. Aki ennyire össze tudja gyúrni a bossa, soul, funk, jazz motívumokat, az bizony megérdemli azt. Teljesen univerzális az alkotás, mert háttérzenének és a klubéletben is 100%-os élményt nyújt. Amikor élõ fellépéskor összejön a zenészbanda, amely akár tíz fõsre is felduzzadhat, akkor garantált lesz a teltház, és a táncparkett is erõs igénybevételre számíthat...Egyszóval ez kötelezõ darab, és mindenképp a tavasz lemeze lesz, keressétek a polcokon,mert még nem bejáratott a produkció neve.
-------------------------------------------------------------
Yonderboi - People always talk about weather
Mole [2006]
Magyarország elsõszámú zenei "exportcikkének", Yonderboinak múlt õsszel jelent meg második szerzõi albuma Splendid Isolation címmel, melyrõl immár a második dalt másolta ki kislemezre. A People Always Talk About The Weather a Heaven Street Seven frontemberének, Szûcs Krisztián közremûködésével készült el, melyhez forgatott videóklip már nemcsak a hazai zenecsatornán, hanem a Music TV Europe-on is rendszeresen feltûnik. A kiadványt megvásárolva mi is birtokba vehetjük bónuszként a klippet, amelyet maga Yonderboi rendezett a korábbiakhoz hasonlóan. A maxin 2 db remix-szel feltûnik a szerzõ társproducere Tom Holkenborg, azaz Junkie XL. Azt hiszem egy tech-house átiratból a maximumot hozta ki, de itt még nem érnek véget a house mûfajú remixek, mert Timewriter (Jean Frank Cochois) is hozza a szokásos deepesebb vonalat, aminek köszönhetõen elég sok klub táncparkettjén visszaköszönhet e remekmû, amiben segitségére lehet Celvin Rotane (Mike van der Viven) átdolgozása is. Utolsóként, de nem utolsó sorban Anorganik (Deutsch Gábor) mûvérõl kell, hogy szóljak, ami a cd legerõsebb mixe (nálam) igazi ütõs cucc, és igazán rá jellemzo hangzásvilág. Összeségében (talán a kiadó miatt) látszik a német piac szájíze, de az eredeti dalszerkezet végig megmarad és ettõl mégis egy picit saját gyeremkünknek érezhetjük.
-------------------------------------------------------------
Koom.H - Koom.h
Bigsur [2006]
A Koom.h egy szicíliai dj-páros [Salvo Borrelli and Massimo Napoli] projektje. Eddig két single megjelenésük volt a Bigsur label-nél [Ishtar group], majd most debütáló albumukkal jelentkeztek, amit eléggé megleppetten hallgattam végig (mivel eddig fõleg house témában alkottak), de persze ez számomra kellemes meglepetést okozott. Talán ezek után nem kérdõjelezhetõ meg Parov Stelar jelenléte a kiadónál... A modernkori nujazz hangszerelése abszolút meghatározó alapot szolgál a mindig eltalált és odavaló ütemvilág fuziójához, ami végigkiséri az albumot. A Rain címû melódia mély atmoszférája maradandót alkot az ember kis agyában. Nem véletlen a már komoly muzsikákat produkáló The Dining Rooms feldolgozása, ami az album végén kapott helyet. Ill. a másik véglet a Home c. szám ami egy tech-jazz minõsítésû opus és valószínûsíthetõ sokszor visszaköszön a táncparketteken. Miután egészében végighallgatjuk és kelloképen relaxált állapotba kerülünk a repeat gombot megnyomjuk a lejátszónkon és Itáliába vágyódunk.
-------------------------------------------------------------
Fat Freddys drop - Live At the Matterhorn
Kartel [2005]
Miután a Fat Freddys Drop besöpörte a 2005-ös Worldwide music awards-on az év albuma díját (Based on a true story c. albumával - SK072), jól bevált szokás szerint elindult egy világkörüli turnéra, hogy megismertesse milyen is mikor egy héttagú zenekar a dub-ot a soullal és jazz-zel ötvözi éloben a színpadon. Igaz, hogy ezt az Új-Zélandi koncertfelvételt 2001-ben rögzítették, és ezidáig csak bakelit formátumban volt csak hozzáférheto, de oly népszeruségre tett szert, hogy engedni kellett a fogyasztói nyomásnak és így született meg e pompás kiadvány, amely a 80 perc (4 track) alatt teljesen rabjává teszi a hallgatót, és olyan zenei élmény nyújt a Live at the Matterhorn, hogy azt az ember nem könnyen teszi "zsebre". De ha nem hiszünk a fülünknek, akkor nézzük meg oket a most megjelent Fantastic Voyages vol. 1c. dvd-n is, amely az európai turné fontosabb állomásait mutatja be nekünk. Totális sikertörténet.